Vannak napok, amikor a képek könnyebben jönnek, mint a szavak, de ez is egy olyan téma, ami a fejemben jár már egy ideje...
Lányként programozónak lenni nem könnyű, de nem feltétlenül azért, amiért eredetileg gondoltam. Valószínűleg csak szerencsém volt, de még amikor kezdőként, nulla tapasztalattal vagy hivatalos végzettséggel, és csak pár hobbiprojekt referenciával felszerelkezve interjúztam, akkor is normálisan álltak hozzám mindenhol, nem éreztem úgy, hogy plusz vagy mínusz lenne, hogy nem a lány jelöltek vannak többségben, sőt. A munkahelyemen mindenki rendes volt, de én is furán éreztem magam egy hét pasiból álló csapatba bekerülve, és egy ideig őket is feszélyezte a helyzet, de aztán alakult.
Viszont amiben biztos nem leszek olyan, mint egy átlagos informatikus, az az, hogy nekem nem a munkám a hobbim (sőt, különösebben tech-beállítottságú se vagyok, így végiggondolva a dolgokat). Szeretek foglalkozni vele, úgy érzem, alkotok valamit, a sitebuildtől kezdve a bonyolultabb logikákig és teljes alkalmazásokig, akkora pluszt ad, mint a HR sosem, és sokkal inkább a helyemre kerültem- de ha vége a napnak, akkor nem akarok frontend-híreket olvasgatni, saját kódolós projekteket vinni, tutorialokat csinálni, naprakész maradni, jobban beleásni magam. Időszakosan igen, volt már olyan, hogy bevállaltam egy tanfolyamot, és szerettem kávézókban ülni a laptopommal és dolgozni az ahhoz kapcsolódó projekten, de van még millió más dolog is, amit szeretek csinálni, és amiktől kiegyensúlyozottabbnak érzem az életem: a sport, a rajzolás, a varrás, a zene...
Már megint úgy érzem, hogy valami köztes térben ragadtam (de egyébként lehet, hogy mindneki köztes térben van, és csak a fejemben léteznek szép tiszta kategóriák): bölcsésznek IT-s, IT-snak bölcsész... de csak mostanában kezdek rájönni, hogy magamhoz alakíthatom a programozó-szerepkört, és belevihetek pszichológiát, kreativitást, elkanyarodhatok design és UX-irányba, és senki nem fog rámszólni, hogy ez nem az, amit csinálnom kellene. Lehet, hogy könnyebb lenne fejlődnöm, ha ez lenne az egyetlen fókuszom, de az biztos, hogy most jobban érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése