Recap

 

Jaco Pretorius, Unsplash

Nagy vonalakban az volt  a tervem, hogy ezen a héten nem blogolok, szabadságon vagyok, de eljött az a pont, hogy random Word-doksikba írok le töredék-mondatokat, amikről pontosan tudom, hogy utólag ötletem se lesz, mit akartam kihozni belőle, szóóóval... legyen, összehozok valamit ide.

Nyaralás: az első napban, bár ezzel együtt is élveztem, de azért voltak döccenők: teljesen kiütöttük magunkat a több órás rollerúttal (elképesztően büszkék voltunk magunkra, oké, csak Szentendre, de akkor is, megcsináltuk), és a hotel-wellness is csak részben működött (de legalább rajtunk kívül max. 1-2 ember volt bent), a svédasztalos vacsiról kiderült, hogy csak azt hittük, hogy benne van a csomagban, de nope... és 11-kor már aludtam. A második nap, ami "a" nyaralós nap volt tulajdonképpen, viszont szuperül alakult: B. talált programokat (szeretek szervezkedni, de azt egy picivel jobban szeretem, amikor B. annyira lelkes, hogy ő dob be javaslatokat), grillkaját ettünk a Duna-parton a Kacsakőben, amit már odaúton kinéztem, pezsgőt ittunk szederrel a hotelteraszon, és két kört is szaunáztunk, csak mert megtehettük. 
Ja, és (szerencsére csak estefelé, de ) bejött a képbe egy olyan családi dráma, amitől többé-kevésbé év eleje óta parázok "ez tart ébren hajnali kettőkor"-módon - ehhez képest egész higgadtan le tudtam reagálni, de a gondtalan-önfeledt kikapcsolódás itt beleállt a földbe, innentől a legjobb, amit tudtam, hogy a felszínen egyben tartottam magam és kizártam ezt az egészet, a konstans összeszorult gyomor maradt, de nem beszéltem róla, nem pörögtem rajta (annyit), és próbáltam még kihasználni azt a kis időt, amink maradt. 
A hazafelé rollerút egy fél fokkal még menőbb volt, mint odafelé (és kicsit csökkentette a nyaralás vége miatti szomorúságot), egész jól átmosott a suhanás a nyári napsütésben, tartható szintre szorította vissza a kétségbeesést, amit amúgy kerülgettem. 

Azóta: már indulás előtt nagyon szerettem volna belevágni a múlt hét végén vett ruhák átalakításába (annyira más érzés így körülnézni boltokban, hogy nem olyasmit keresek, ami eleve tökéletesen áll, hanem inkább alapanyagokat, amikkel tudok kísérletezni - mindig is jobban tetszettek a pasipólók, most megnézem, tudok-e belőle hordható női felsőt csinálni), és bár szigorúan nem vittem magammal semmilyen kreatív projektet, Szentendrén sikerült szereznem új ceruzákat és vázlatfüzetet, úgyhogy akármilyen fáradt is voltam, persze muszáj volt kipróbálnom őket még a visszaérkezés napján. Tulajdonképpen úgy húztam magamra vissza a karantén alatt tökéletesre csiszolt mikrovilágomat, mint egy takarót- nem akartam most mást csinálni, csak azért, mert ez a nyaralós hét, igazából pont ezt akarom csinálni máskor is, ha olyan bosszantó apróságok, mint mondjuk a munkám, nem szól közbe. Nem mondom, hogy bármilyen zent sikerült volna elérnem, vagy igazából megfeledkezni a családi problémákról, de nem is zuhantam össze teljesen- rendben *akarok* lenni, túl *akarok* lépni rajta, de tudom, hogy még nem tartok ott. Ezért kicsit felemás az egész, bizonyos szempontból pont olyan szuper a hét, mint szerettem volna, bizonyos szempontból csak egy átlagos hét, bizonyos szempontból szörnyű és kiborító, ez a három keveredik különböző arányokban a különböző pillanatokban.