Intenzív hétvége volt, kalandozós&naplementében fröccsözős szombattal és itthonülős&kreatív projektre koncentrálós vasánappal, nagyon jót tett, csak nem maradt időm kipihenni- de már elkezdődött a visszazámolás, 5 munkanap és végre egy hét szabadság.
Már nagyon rámfért egy kis kiszakadás, és a rollerút a Szúnyog-szigetig tökéletes volt rá, mintha valamelyik másik európai nagyváros bicikliútján kanyarogtunk volna végig a Duna mellett (bár az Újpest-Városkapu metrómegálló, amin szintén átmentünk, a top 2 legrosszabb munkahelyem közül az egyikhez kapcsolódik nagyon erősen, és nem volt jó visszagondolni rá, de legalább emlékeztetett, hogy most mennyire más minden, mint amikor láthatatlan szellemként végigunatkoztam a napi 8 óráimat, mert egy óriáscég-méretű, átláthatatlan projekt, amire felvettek, vagy nem kezdődött el, vagy elakadt... ).
A kiülős rész a parton pont olyan, mintha újraépítették volna a Rómait, kihagyva a felesleges millióegy hekkezőt, zsúfolt balatonparti hangulatot és tömeget, és csak azt hagyták volna meg, amire tényleg szükség van. Ha nem gondoltam bele, milyen volt az év eddig, csak felnéztem a vasúti hídra, meg tudtam győzni magam, hogy éppen arra várunk, hogy este legyen, és az épp aktuális fesztiválon kezdődjenek a koncertek.
A kiülős rész a parton pont olyan, mintha újraépítették volna a Rómait, kihagyva a felesleges millióegy hekkezőt, zsúfolt balatonparti hangulatot és tömeget, és csak azt hagyták volna meg, amire tényleg szükség van. Ha nem gondoltam bele, milyen volt az év eddig, csak felnéztem a vasúti hídra, meg tudtam győzni magam, hogy éppen arra várunk, hogy este legyen, és az épp aktuális fesztiválon kezdődjenek a koncertek.
Vasárnap pedig vettem egy nagy levegőt, és nekiugrottam a Modcloth-szoknya-projektnek (nagyon szeretem a stílusukat, és annak ellenére, hogy utálok online ruhát venni, régebben gondolkodtam rajta, hogy ők lesznek a kivétel- aztán jött a GDPR, mennyi is... 2 éve? 3? és azóta annyi van kint a weboldalukon, hogy bocsi, dolgozunk rajta, de ha Európából vásárolnál, felejtsd el). Elég durva volt több, mint kétméternyi anyagot kiszabni és beszegni, de délutánra kezdtem eljutni odáig, hogy láttam, hogy fog állni rajtam- és sokkal fodrosabb és királylányosabb, mint gondoltam volna, de most már végigcsinálom.
Eredetileg azért kezdtem varrni, hogy *pontosan* olyan ruháim legyenek, amiket szeretnék, pont olyan anyagból és szabással, tökéketesen rám illőre varrva - de folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy még nem tartok ott, és ez teljesen oké. Egyelőre az is sikerélmény, ha befejezek bármilyen ruhadarabot- bónuszpont, ha ténylegesen jó rám, és hordható is lesz, de persze nem passzol tökéletesen, mert még nem vagyok olyan jó az alapdolgokban, hogy ez is menjen. El fog majd jönni az a pont is, de addig még sok nem-teljesen-tökéletes darab fog születni.
Amire viszont kicsit büszke vagyok, hogy mennyivel jobban bírom a vacakolós, elhúzódó, monoton részeit, mint akár pár évvel ezelőtt, és még jót is tesz, hogy most éppen tűzök és fércelek és vasalok, nem pedig a saját fejemben ragadva tépelődök valami olyasmin, ami valószínűleg úgyis megoldódik magától... úgy tűnik, nagyon szükségem volt már valami időigényes, fizikai hobbira.
Eredetileg azért kezdtem varrni, hogy *pontosan* olyan ruháim legyenek, amiket szeretnék, pont olyan anyagból és szabással, tökéketesen rám illőre varrva - de folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy még nem tartok ott, és ez teljesen oké. Egyelőre az is sikerélmény, ha befejezek bármilyen ruhadarabot- bónuszpont, ha ténylegesen jó rám, és hordható is lesz, de persze nem passzol tökéletesen, mert még nem vagyok olyan jó az alapdolgokban, hogy ez is menjen. El fog majd jönni az a pont is, de addig még sok nem-teljesen-tökéletes darab fog születni.
Amire viszont kicsit büszke vagyok, hogy mennyivel jobban bírom a vacakolós, elhúzódó, monoton részeit, mint akár pár évvel ezelőtt, és még jót is tesz, hogy most éppen tűzök és fércelek és vasalok, nem pedig a saját fejemben ragadva tépelődök valami olyasmin, ami valószínűleg úgyis megoldódik magától... úgy tűnik, nagyon szükségem volt már valami időigényes, fizikai hobbira.
Varrásnál (és amúgy a portrérajzolásnál is) nagyon jól jön valami, amit a kódolás közben tanultam meg: az, hogy hogy kell kinyomozni egy hibát, és ha szükséges, újrakezdeni a nulláról egy folyamatot egészen addig, amíg jó nem lesz a végeredmény. Portréknál még most is sokszor előfordul, hogy a felvázolt arc nem hasonlít arra, akire kellene (ki gondolta volna, hogy pont Dave Grohl lesz a problémás...?), de ha újrakezdem, és mindent ellenőrzök rajta, akkor lehet, hogy sokadjára, de összeáll. A módszer jó, csak oda kell figyelnem, és ellenőrizni magam.
Varrásnál ugyanez, ha valami nem néz ki annyira jól a végén, akkor szétbontom és megcsinálom még egyszer (vagy többször), hiába tartanék már vele jóval előrébb, ha hagyom az első "jó lesz az úgy"-próbálkozást, így remélhetőleg valami olyan születik majd belőle, ami tényleg tetszik.
Varrásnál ugyanez, ha valami nem néz ki annyira jól a végén, akkor szétbontom és megcsinálom még egyszer (vagy többször), hiába tartanék már vele jóval előrébb, ha hagyom az első "jó lesz az úgy"-próbálkozást, így remélhetőleg valami olyan születik majd belőle, ami tényleg tetszik.
Majd ha már jobban tudni fogom, milyen ruhákat tudok varrni, és milyenekre van szükségem, én is meg akarom csinálni, amit Rin videójában láttam a hétvégén: papírból megrajzolta saját magát, és az alap-ruhatárát, és így kísérletezett, hogy mivel lehetne még kiegészíteni. Sose tudtam jól kapszulagardróbot tervezni, de hátha így, hogy kevésbé köt majd a boltok kínálata, könnyebb dolgom lesz vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése