Szinte az egész csapatunk szabadságon volt múlt héten, és szinte mindenki megviseltebben jött vissza, pedig előtte is eléggé romon voltunk már. Délelőtt még kitartott az "új hét, új szabályok, új lendület"-lelkesedésem, délutána már újra szétestem, egyszerűen elfogyott az önfegyelmem- itthon maradhatok még egy hétre, hátha úgy jobb lesz? Ráadásul elfelejtettem, hogy kell emberekkel normálisan kommunikálni, valószínűleg fájdalmas lesz a szerdai kötelező irodai nap meg az új designerrel ismerkedés- csak meg akarom tartani a régit, őt úgyis elég nehéz lenne felülmúlni.
B. eléggé kinevetett, amikor meséltem neki, hogy hétfő hajnalban vagy egy nagyon realisztikus rémálmom volt, vagy egy extra nyálkás óriáscsiga vonszolta körbe magát a folyosónkon újra meg újra (mondjuk mostanában a Carrion-nal játszik, ahol a főszereplő a szörny, és a hangeffektek tényleg tudnának rémálmokat okozni), viszont ma hajnalban megmutattam neki- az automata locsoló csinálja, nem tudom, hogy, nem is akarom tudni; így másodjára már kevésbé volt para, de elismerte, hogy ha amúgy is egy stresszesen átforgolódott éjszaka közepén hallod kontextus nélkül, akkor tényleg inkább szörny, mint bármi más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése