Még mindig nem tanultam meg, hogy hogy tudok helyet csinálni a saját negatív érzéseimnek- próbáltam kirugdosni a szomorúságot, vagy legalább racionális korlátok közé szorítani, próbáltam kielemezni, próbáltam elterelni róla a figyelmem új, csillogó és izgalmas tervekkel, de makacsul nem megy sehová, és nem találok fogást rajta.
Arra legalább még mindig számíthatok, hogy az ehhez legjobban illő dal fog beleragadni a fejembe:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése