I'm my own worst enemy

Linkin Park, Hybrid Theory

... a cím inkább a drámai hatás kedvéért (meg mert Linkin Park-idézetből sose lehet túl sok), egyébként meg ez most elég meta és ködös lesz, csak valami érdekeset fedeztem fel, ahogy ma kihangosítottam a gondolataimat.

A héten váratlanul lezárult egy terápiás folyamat, és mert az utolsó alkalmon azért nem volt mindenről szó, egy Word doksiba gyűjtöm azóta is a felbukkanó gondolataimat (próbálom elkerülni, hogy hajnalban azért forgolódjak álmatlanul, mert értelmetlen vitákba bonyolódok fejben), ma reggel pedig azzal az ötlettel ébredtem, hogy írok egy klasszikus szép hosszú "nem küldöm el, csak megfogalmazom, hogy tisztábban lássak" levelet annak, akivel most (legalább egy ideig) nem fogok beszélni. 

Teljesen feldobott a gondolat, neki is ugrottam (most járok 4+ oldalnál), az elején még nagyon vitt a lendület, viszont ahogy haladtam vele, úgy kezdtem egyre rosszabbul érezni magam- pedig bőven nem fröcsögés; olyasmi, amit szemtől szemben is vállalnék, érvelős, gondolkodós, kibogozós (ezt a részét kifejezetten élvezem is, szeretem, hogy le tudom tisztázni az érzéseimet), és bár a másik fél szempontjait is figyelembe veszi, alapvetően inkább az én érzéseimre és nézőpontomra koncentrál. Ezzel együtt se múlt a szorongás, és rájöttem, hogy nem tudom kizárni azokat a gondolatokat, hogy "csak kifogásokat keresel", "csak magyarázkodsz", "nem vállalod a felelősséget"- csak félhangosan, a háttérben, de ahhoz pont elég erősen, hogy rossz érzéseket okozzon. Sőt, ha kicsit jobban odafigyelek, ott van az is, hogy "a te dolgod lett volna megoldani, és kudarcot vallottál", ami aztán tényleg teljesen abszurd.

Félelmetes, hogy ha konfrontáció nélkül, csak saját magam előtt szeretném felvállalni a véleményemet, már akkor is jönnek ezek a sunnyogó beidegződések- hogy én vagyok felelős mások érzéseiért és problémáiért, hogy nincs jogom megvédeni magam vagy máshogy látni; hogy a család azt jelenti, mindent megteszek a másikért a kölcsönösség igénye nélkül. Egyik se olyasmi, amivel tudatosan egyetértek, de nem könnyű szabadulni tőlük. Már az is sikerélmény valamennyire, hogy elcsíptem őket, innen már sokkal könnyebb lesz máskor is észrevenni, ha teljesen kiiktatni nem is. Most pedig megyek, és valahogy befejezem a levelet, bár sose voltam jó a lezárásokban.