Fekete lyuk

 

Marcus Dall Col, Unsplash

Nem az igazi eddig ez az évkezdés, főleg mert nem tudom eldönteni, beteg vagyok-e vagy sem, csak szenvedek a fél-tünetekkel már pár napja: pocsékul alszok, fáj a szemem, ami eléggé megnehezíti a kódolást, meg a koncentrációt úgy általában, és bármit eszek, kavarog a gyomrom, ami elveszi a maradék lendületemet is. Csak a takaró alatt akarok feküdni és podcasteket hallgatni, majd szólok, ha már készen állok valami normálisabbra. Óriási mázli, hogy a munka szépen lassan indul be, a csapat még nagyon újévi-ráhangolódó üzemmódban van, és elboldogulok egy lassabb tempóval, de ha nem lenne logisztikai rémálom táppénzpapírt szerezni, akkor nagy lenne a kísértés.

Haladunk a Gilmore Girls-minisorozattal,  nem rossz, de valahogy mintha egy negyven perces rész tartalmát próbálnák elnyújtani a másfél órás időtartamra, lassabb és bizonytalanabb a részek ritmusa, pedig a minisorozatnak és az extra hosszú epizódoknak pont az (lehetne) az előnye, hogy önmagában is kerek történetek állnak össze belőle.
(És személyes sértésnek veszem az egész "Lorelai, ti Luke-kal csak szobatársak vagytok, nem partnerek, mert nem házasodtatok össze"-kérdéskört, mert B. így is a legrandomabb- engem amúgy nem ismerő- emberektől hallgatja, hogy "szegény lány, hát titokban már mennyire kétségbe lehet esve, hogy nem veszed feleségül, csak azt a pillanatot várja, bármit is mond", és tiltakozhatok ellene minden.egyes.alkalommal, amikor csak felmerül, mert ja, létezik ilyen, van olyan lány, aki nem akar se esküvőt, se feleség lenni. Ez van. Nem random kívülállók fogják eldönteni, hogy egy kapcsolat erős/működőképes/boldog-e, valamilyen csak nekik fontos szempont alapján.)