 |
| Jon Tyson, Unsplash |
Ma reggel leszaladtam a Sparba, mert gofrit akartam csinálni reggelire, és végtelenül szürreális volt így indítani a napot, kint lenni az utcán reggel 8 előtt (kint lenni az utcán egyáltalán), főleg amikor belegondoltam, hogy csak egy éve ilyenkor még ez volt a normál hétköznapi rutinom: ébredés, öltözés, irány az iroda, most meg... olyan gyorsan meg tud változni, hogy mi számít normálisnak, de legalább az is egyértelművé vált, mennyivel jobban működik nálam a home office, alig vártam, hogy hazaérjek és visszakanyarodjak a jól bevált reggeli készülődéshez (múlt kedd óta mindennap meditáltam, ez egy új rekord).
Tegnap beleolvastam a régi blogomba, amit még akkor kezdtem, mikor Pestre költöztem, és teljesen olyan, mintha valaki más fejében lennék (amíg szembe nem jött egy poszt, ami ennek a tükörképe, csak egy korábbi időpillanattal, amikor szintén kettéágazott az út, és amiről mára nagyjából el is feledkeztem, szóval mégiscsak kiszámítható vagyok valamennyire). Egyébként valahol jó érzés, hogy akkor még mennyire csak keresgéltem, és mostanra mennyi mindent kibogoztam magammal kapcsolatban, már válaszok és működő megoldások vannak, nem csak kérdések és kétségek (és régebben sokkal többet írtam körömlakkokról).
Szintén tegnap elkezdtük a közös ötletelést tesómmal egy hobbiprojekttel kapcsolatban, és valahol még mindig meglepődök, hogy mennyire felnőtt és profi és rutinos- hat évvel fiatalabb, mint én, ő "a kicsi" a családban, de ezzel együtt is nagyon élvezem, hogy felnőtt-felnőtt módban mennyivel jobban működik kettőnk közt a kapcsolat, mint gyerekkorunkban bármikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése