körvonalazódik

 

Az már régóta nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus új évi fogadalmakat nem, vagy nem sokáig tudom betartani (a 30 napos, befejezett Yoga With Adriene-kihívás az eddigi rekordom), viszont a Susannah Conway-féle "év szava" működött már (oké, amennyire emlékszem, egyszer volt olyan, hogy a választott "shine" utána sokszor járt a fejemben, és hasznos is volt egész 2019-ben; leggyakrabban február-március környékére elfelejtem, és csak december végén jut újra eszembe az egész téma), és a pszichológusom is ezt javasolta, úgyhogy most megint nekifutottam a szó-keresgélésnek, bár egyelőre még nincs egyértelmű jelöltem.

Azt hiszem, része a problémának, hogy nem igazán merek vagy tudok nagyban tervezni, akár évekre is előre, és 2024-ben még az apróságok is nagyon sokszor borultak; idén inkább azt tanultam meg, hogy tudok alkalmazkodni, rugalmas maradni, és elengedni azt, ami felett nincs kontrollom - persze ezek is nagyon hasznosak, de nehezebb velük dolgozni. Ha már tanulságok, ebből egy egész komoly listát sikerült összeszednem (a kedvenc hírlevelem adta az ihletet, bár ha tennék fogadalmakat, akkor az is köztük lenne, hogy leiratkozok a hírleveleim 90%-áról, mert csak olvasatlanul átkerülnek a saját mappájukba, hogy utána soha ne nézzek rájuk, de Caroline pont a kevés kivétel egyike), az egészen apróságoktól (egy kis odafigyeléssel végre nem maradtam le az eperszezonról) a komolyabbakig (a legmélyebb és legfájdalmasabb elakadásaimmal is tudok dolgozni, ha megtalálom hozzájuk a megfelelő eszközt).
Egyben összefoglalva ez talán valami olyasmi lenne, hogy ne becsüljem le a mindennapi, kitartó, aprócska változások összeadódó hatását- a jövőre pedig talán úgy tudnám ezt kivetíteni, hogy nagyon sok mindent szeretnék folytatni abból, amit most csinálok, csak egy kicsit strukturáltabb/tervezettebb formában, mert még mindig ezer dologba kezdek bele, és csak nagyon keveset fejezek be, és sok mindenen tudtam változtatni, de attól még úgy érzem, hogy túl nagy körülöttem a káosz. 

Can you feel my love buzz

 

A tegnapi nap még nagyon kaotikus és egyben hatékony volt- nem gondoltam volna, hogy este 8-kor Tesco Disco online stream-re fogunk házi zselés szaloncukrokat csomagolni (az aranyszínű selyempapírba, amit B. élete kockáztatásával szerzett a Corvinból), de végül is működött... sajnos ahogy vannak napok, amikor minden, amihez hozzáérek, jól alakul, vannak olyanok is, amikor
- kicsit túlzásba viszem az agar-agart a szaloncukor-zselébe, és a múltkori tökéletes helyett inkább gumicukor-jellegű a végeredmény
- a megolvasztott bevonócsoki véletlenül se lesz temperált, de legalább beteríti a konyhát, nem akar megszilárdulni, később pedig már attól is törik, ha csak ránézek (a kettőből egyik se akkora probléma, be tudtuk csomagolni őket, és így szaloncukor-szerű az összhatás, csak az zavar, hogy amikor tét nélkül csinálom, szuper minden, most viszont...)
- sehol nem találok egy értelmezhető brownie-receptet, amiben nincs cukor, de banán/cukkini/cékla se, úgyhogy improvizálok, és a végeredmény nem elég édes + túl sok benne a vaj
... kifejezetten örülök, hogy a bejglit végül mára halasztottuk. 

Azt még nem tudom, hogy a vacsira vett steak hogy alakul majd, mert a végkimerülés szélén álló Steak Shop-os eladóktól először azt hallottuk, még sorban állás közben, hogy elfogyott a bélszín, aki csak ezért jött, nyugodtan menjen haza; aztán már bent az üzletben, amikor kértünk ajánlást valami másra, akkor javasoltak egy érlelt magyar bélszínt, ami "még jobb is, mint amit eredetileg venni akartatok"... úgyhogy passz, ki nézett be mit & pontosan mit hoztunk el, de szépnek szép, és valószínűleg finom is lesz.

Jó készülődést és boldog karácsonyt!

Sniff

 

Matt Briney, Unsplash

Mióta teljes munkaidőben itthonról dolgozok (fájdalmas utánaszámolni, de lassan 5 éve), sokkal kevesebbet fogalkozok a külsőmmel; egy csomó minden, mint a sminkelés, teljesen kiesik (oké, korábban se vittem túlzásba, de volt egy füstös szem-sötétbordó rúzs korszakom, és minimum korrektor-szemceruza-spirál nélkül azért nem hagytam a lakást... most 10-ből 9-szer eszembe se jut), és ahhoz is kell egy kis önfegyelem, hogy ne legyek mindennap ugyanabban a leggingsben és itthoni pulcsiban. A parfümökhöz viszont mindig is szerettem volna jobban érteni, és simán használom őket egy itthoni munkanaphoz is, ettől is összeszedettebbnek érzem magam egy kicsit.

Sokáig nem volt "felnőtt" illatom, általában maradtam az Yves Rocher- vagy Body Shop-testpermeteknél, és fél szemmel keresgéltem valami letisztultabb, tengeri vonalon (még régesrég volt egy Toni&Guy tengeri sós göndörítő spray-m, aminek imádtam az illatát). Végül online kutatómunka és élőben tesztelés után a Jo Malone Wood Sage&Sea salt-nál kötöttem ki (nem voltam biztos benne, de utánaolvastam, és ez egy uniszex illat, úgyhogy már előre éreztem a svéd trendeket :). Szerettem, használtam, többször is újravettem, viszont nagyon szerettem volna elkezdeni kísérletezni a niche parfümökkel, találni valami kicsit furábbat vagy érdekesebbet - már évek óta nézegettem a 7Scents-t, de úgy gondoltam, nagyon fura érzés lenne egy ilyen helyre beugrani nézelődni, és rettentő sokszor lebeszéltem magam róla.

Idén nyáron döntöttem el, hogy nem halogatok tovább, egy szombat délelőtt kézen fogtam B.-t és besétáltunk - szuper kedves és segítőkész volt az eladó, viszont több dolgot is megtanultam azóta: 1. nem vehetek hirtelen felindulásból illatot, mindenképp kell egy minta, amit többször is tesztelek magamon, hosszabb időszakokban (de: egyáltalán nincs ebből problémázás, és minden illatból van pár ml-s teszter) 2. a pacsuli valamiért "elhanyagolt/funkcionális alkoholista idősebb pasi"-asszociációkat hoz, egyszerűen képtelen vagyok elviselni (de amúgy nem én vagyok az egyetlen, B.-re is pont ilyen hatással van) 3. az online leírások és összetevő-listák alapján minimális az esélye, hogy el tudom dönteni, tetszik-e egy illat, vagy sem, a random keresgéléssel is pont ugyanilyen eséllyel találok jókat.

Végül lettek illatok, amiket megszerettem (a Tea&Rock n'Roll majdnem tökéletes, bár nekem kicsit sok benne a tea, és kevés a rock n'roll), a legfurább, amit próbáltam, a Perfume Sucks Flash 0021 (oké, ahhoz képest, hogy szarvasgombás, *annyira* nem is extrém, és egyébként harmonikus az összhatás, csak hozzám nem passzol igazán), és most végre megvan az, ami szerelem első pillanattól, ahogy magamra fújtam: a DS&Durga Steamed Rainbow (kicsit édes-gyümölcsös, kicsit zöld, kicsit tisztaságillatú, és feldobta az egész napomat, amikor néha megéreztem magamon).

Highlights

 

Amennyire nulla kedvem volt tavaly évet értékelni (és főleg tervezni), most decemberben újra és újra azon kapom magam, hogy 2024-en gondolkodok és listázom a kedvenc részeimet meg a legnagyobb eredményeket...ez az év egyáltalán nem volt könnyű vagy alakult a tervezettek szerint, sokkal kevesebb a tételesen felsorolható új és izgalmas "első", mint tavaly volt, és mégis azt érzem, hogy sokkal többet haladtam, még ha ez nem is mérhető feltétlenül külső mutatókban. 

You Will You Won't

 

Ahmed, Unsplash

Így két nap szabi után nem állok rosszul, sem a készülődés, sem a hangulat szempontjából- több, mint nulla, de közel sem tökéletes. Azt sejtettem, hogy kicsit sűrűre lett tervezve ez a hét, és B.-vel egyikünk sincs túl jó formában (de amikor megfázással indítottam a hétfőt, és ő már szabin volt, akkor átvette a teljes takarítást, és főzött nekem húslevest <3), szóval volt, amit végül el kellett engedni, pl. a két vezetésből az egyiket, ma reggel pedig az összes akaraterőmre szükség volt ahhoz, hogy hétkor felkeljek emiatt, de végül megérte-  életemben először mentem autópályán és 100 felett, és szépen megdobta a kilométereim számát (idén már ez volt az utolsó, és bár biztos írok majd rendes évértékelést is, röviden: a jogsiszerzés 2024-ben kipipált pontjai egyszerre hozták a legnagyobb kihívást és sikerélményt). A próbabejgli kicsit megcsúszva ugyan, de történik, ma felkerültek az új díszek az új fára, megvan a tökéletes karácsonyi andyourstories-illat, és lassan már tényleg csak olyasmi van a to do-listán, amit várok. Amiatt kicsit aggódok, hogy a karácsonyi steaket meg tudjuk-e majd venni 23-án (és persze már B- és C-tervem is van rá), de ha igen, akkor minden a tervezettek szerint alakul.

12/12

 

Már teljesen biztos, hogy nem lesz meg minden pont a "24 for 2024"-listámról, de amire nagyon büszke vagyok, hogy a 12 hónap-12 kiállítást sikerült teljesíteni (oké, a júliusra tervezett kiállítás átcsúszott aug.4.-re, de voltak duplázások, így végül *technikailag* összejött), a tegnapi Allegro Barbaro-val a decemberi is pipa, és bónuszként még nagyon klassz festményeket is sikerült találnom, szinte minden másodikat haza szerettem volna hozni. Csak hogy emlékezzek majd rá később is, itt a lista:

- január: TechnoCool, Nemzeti Galéria
- február: A múlt megjövendölése, Mai Manó
- március: Róma-Budapest, Virág Judit Galéria
- április: Kertész, Moholy-Nagy, Capa, Szépművészeti Múzeum
- május: Veszélyes csillagzat alatt, Ferenczy Múzeum
- június: Kudarcok Múzeuma
- július: -
- augusztus: Nyár a parton, Várkert Bazár; Martin Wanda- Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája, Mai Manó
- szeptember: Budapest Contemporary, Bálna
- október: Lépésváltás, Nemzeti Galéria; Picasso Múzeum, Barcelona
- november: Keserü Ilona Hommage, Műcsarnok
- december: Allegro Barbaro, Resident Art

Azt hiszem, ezek közül csak a Kudarcok Múzeumát bántam meg, és a Kertész-Moholy-Nagy-Capa-fotókiállítástól vártam sokkal többet, mint amennyit kaptam, a többi klassz volt (és festmények > fotók, ezt jövőre majd észben tartom). 

ha már nem frissítem a zene aloldalt...

 

John Matychuk, Unsplash

Egy ideje már minden évszakra készítek egy Spotify-lejátszási listát, és oda dobálom azokat a random dalokat, amiket ebben az időszakban fedezek fel - néha továbblépek az előadó más dalaira, albumaira is, néha nem, de így legalább sűrítve fel tudom idézni az adott pár hét hangulatát. Van, hogy csak két-három dal kerül fel rá, mert maradok a szokásos kedvenceimnél és/vagy nem találok semmi emlékezeteset, van, hogy egész sok minden összegyűlik, de még soha nem szerettem annyira listát, mint a 2024 őszit (amit még mindig szinte mindenna hallgatok).

Egy szuper "Discover Weekly"-vel indult még októberben, amiről kb. minden második dalt elmentettem rá, Kane Strang-et pedig, akivel jó eséllyel sehol máshol nem találkoztam volna, annyira megszerettem, hogy később az együttese (Office Dog) albumát is megkerestem. Utána jött a Bad Monkey soundtrack (nem is tudom eldönteni, hogy a You Wreck Me vagy a Room at the Top a jobb), meg a Balthvs, akinek pont lecsúsztam a pesti koncertjéről- így végül vannak rajta magyar dalok, új-zélandiak és kolumbiaiak is, egy kis nosztalgia-Jurij, ha már decemberben végleg befejezik, meg egyetlen Glass Animals az új albumról, amit még mindig nem hallgattam meg rendesen.

Most megint eltávolodtam egy kicsit a magyar kedvenceimtől, bár nagyon várom a Platon Karataev és a Fran Palermo új dalait is, a Samurai Drive koncertjén pedig csak azért nem leszek ott, mert pont üti a Jurijt (a Deep Glaze pedig sajnos eltűnt a föld színéről, pedig az Arcadiát nagyon szerettem tőlük, de már 3 éve jelent meg...) Idén elég hullámzó volt, hogy mikor jutottam el koncertekre, volt, hogy hónapokig semmi, volt, hogy összejött a heti egy (egy ideális világban mindig ennyi lenne), viszont amit kifejezetten sajnálok, hogy külföldiek közül senkit nem sikerült elcsípni, akit szerettem volna, ezen jövőre szeretnék változtatni.

pop singers minus "s"

Ez a hét jó zsúfoltra sikerült, nagyjából minden napra jutott valami intéznivaló, bár pont az a program esett ki végül, amit a legjobban vártam és leghosszabb ideig szerveztünk, cserébe viszont a pénteki Esemény klasszul alakult (oké, idegenekkel találkozni és beszélgetni egy viszonylag személyes témáról azért tud kockázatos lenni, de az eddigi statisztika alapján hétből hat ember kifejezetten kedves, nyitott és árnyalt a véleménye, eddig csak egy megmondóemberbe futottam bele, de ő viszonylag hamar lelépett, és úgy néz ki, nem fog jönni többet), és továbbra is úgy tűnik, van igény rá, és lesz folytatás. 

Nem számítottam erre, de B. is rácsúszott a számfestésre (pedig ő tényleg nem az az analóg-kreatívkodó típus), volt este, amikor egymás mellett dolgoztunk a képeinken (a villamososból már csak az utolsó részletek vannak hátra, és már vár rám a következő, ami szerencsére sokkal egyszerűbbnek tűnik), és ez szuper program lesz majd a karácsonyi szünet nyugisabb pillanataira is, még akkor is, ha nyugis pillanatból nem várható olyan sok - a karácsonyra felkészüléssel egész jól állunk, a kajavásárláson és a saját, teljesen opcionális ajándékainkon kívül más nem is maradt, de két koncert is lesz, kétszer is szeretnék vezetni menni, mindkét tesómmal beterveztem valamit, és csak csütörtöktől vagyok szabin. 

Tegnap végre megértettem, miért vannak emberek annyira oda a Palettáért - itt van a közelben, és már többször is ettünk vagy fröccsöztünk ott, de egyszer se hagyott maradandó nyomot. Most viszont B. a szombati halászlé miatt mindenképp szeretett volna menni, én pedig a sütőtöklevesem mellé kipróbáltam a pizzát, és mindkettő szuper volt, a tökéletes őszi/téli ebéd (és még a tejmentességet is tudtam tartani vele, az olívabogyós-szárított paradicsomos Marinara talán az első olyan pizzám volt, amiről kicsit se hiányzott a sajt). Így se lett teljesen pozitív az élmény, bár nagyrészt a saját hibánkból, nem figyeltünk az étlap részleteire, és egyikünk se feltételezte, hogy a plusz "posírozott belsőség" opció nem azt jelenti, hogy az egész leves 4000 Ft, hanem hogy ez az eredeti 4000-es alapárra jön rá pluszban, így aztán B. élete legdrágább, bár nem legfinomabb halászlevét ette.

és magam elől rohanok egy akadálypályán

 

Nicole Baster, Unsplash

Annyira könnyű lenne to-do üzemmódban ragadni, és végigsprintelni ezen a két héten, de próbálok egyensúlyozni a "minden el van intézve" és a "megélem a pillanatot" közt, több-kevesebb sikerrel (ma éppen inkább a kapkodás győz, de amikor délelőtt kell vezetni mennem, az mindig kaotikus egy kicsit). Tegnap én lehettem az idegesítő szomszéd, bár nem karácsonyi dalokat gyakoroltam a végtelenségig a szintin (... amihez egyáltalán nem értek, de a gitárom nem volt kéznél), hanem hirtelen felindulásból megtanultam az Aki élni akar kezdőriffjét, és nagyon büszke voltam magamra, amikor megtaláltam hozzá a skálát (úgy tűnik, valami minimális azért csak megmaradt a gitártudásomból). Hiányzik a zenélés, de egyáltalán nem találok fogást rajta vagy rendszert köré, ennyi maradt meg, hogy néha leülök a szintihez kibogozni egy dallamot vagy dalrészletet. 

temperance

 

Elég rosszkedvűen zártam a munkahetet pénteken, pedig nem volt konkrét okom rá, kivételesen még a feladataim is egész jók, és nem volt semmi dráma (valószínűleg csak nagyon elfolyt a szabadidőm mostanában, és kb. akkorra éreztem meg, hogy teljesen lemerültem). Ami segített, az a zselés szaloncukor 2.0 projekt (pár éve már próbálkoztam vele, de nem sikerült jó állagú, csokival bevonható zselét összehoznom) - a Stühmer mentes szaloncukrai nagyon finomak, és egy bioboltban zselésből is találtam vállalhatót, de az édesítőtől 2-3 darab után már fáj a hasam, és szerettem volna valami olyat csinálni, ami viszonylag "tiszta" (100%-os narancslé + 85%-os étcsokibevonat), és nem kell ennyire centizni vele. 

Ez a recept volt a kiindulási pont, csak kihagytam a cukrot, és tettem bele a saját mézeskalács-fűszerkeverékemből, amiben tonkabab is van. Agartint most használtam először, és amíg be nem került a hűtőbe a zselé, addig elég reménytelennek tűnt a helyzet, de másnap reggelre egész korrektre dermedt - épphogy elég szilárd lett a csokiba mártáshoz, de még kísérletezek, hogy kicsit stabilabb legyen. Tettem egy elég lusta kísérletet a csokitemperálásra az alapján, amire emlékeztem ebből a Claire Saffitz-videóból, és meglepően jól működött (pedig nem volt hőmérőm hozzá, csak tippeltem, mikor kell visszahűteni), nem tökéletes, de fényes és roppanós lett a bevonat, és csak egy zselékockát vesztettem el a csokiban, ami sokkal jobb, mint amire számítottam. Ízre tökéletesek, állagra van hová fejlődni, de fog ez működni, 1-2 kísérletre vagyok a vállalható s.k. zselés szaloncukortól.

A karácsonyi hangulatom még mindig közel nulla, de elég jól haladunk az ajándékok beszerzésével (B. még mindig elég vacakul van, de hősiesen jön velem ezekre a körökre), és felfedeztünk egy újabb szuper mexikói helyet (TAKO, a Manu+ régi helyén vannak, és nagyon rövid az étlap, de klassz volt az én birria taco-m és B. quesadillája is). Holnap még elviszem magam korizni, és utána többé-kevésbé  készen állok az év utolsó teljes munkahetére.

Breathing

 ... háttérzene: https://youtu.be/Dd4GT5HT640?si=LG3ocWV0I_BvAzB0

Szuper, hogy hétfőn maradt egy extra napom regenerálódni, bár nem volt annyira aktív, főleg festéssel töltöttem (ez az új kép nem is feltétlenül technikai oldalról nehezebb, de sokkal-sokkal tovább tart), meg kicsit megcsúszva próbáltam összerakni az adventi naptárunkat, ami teljes kudarcba fulladt (az Endorfine, ahonnan a csokikat akartam venni hozzá, minden értesítés nélkül zárva volt, az Árkád-Tigerben pedig nem volt "igazi" üres adventi naptár, csak papírzacskók). Szerencsére tegnap este a Corvin szépített (az itteni Tigerben volt pont ugyanolyan naptár, mint amit tavaly is használtunk), és ma akár négy ablakot is kinyithattunk volna, dee van önuralmunk, úgyhogy csak kettőt ettünk ki belőle, marad duplázás más napokra is. Mindig is fura volt egy kicsit a "nincs kisgyerek, úgyhogy nem készülődünk/ünneplünk, nekünk minek...?"-hozzáállás, mi szoktunk Mikulás-csomagot venni egymásnak, adventi naptárat összerakni, közösen bejglit sütni és fát díszíteni (bár szegény 12 éves tesco-s műfenyőnk talán lassan megérett a cserére), és kifejezetten a B.-vel kettesben töltött, tökéletesen hozzánk alakított karácsony-ünneplés a kedvenc részem.

Reggel még terápiám volt- most először tartom magam következetesen ahhoz, hogy van egy csak erre használt füzetem, és minden alkalom után még frissen leírom a témákat/helyzeteket/érzéseket, amíg még emlékszem rájuk, hét közben pedig jegyzetelek olyan dolgokat, amik vagy előrelépésnek, vagy kihívásnak számítanak, és jó, ha be tudom vinni őket a következő alkalomra minél pontosabban, így eddig mindig bőven volt téma, amivel tudtunk dolgozni, és közösen is vissza tudtunk nézni a haladásra. Annyira még nem tart régóta (~2 hónap, kis kihagyással hetente), szóval nem akarom elkiabálni, de sokkal mélyebben érzek változást, mint eddig bármilyen korábbi terápia alatt (egyébként a kognitívon is tanultam sok mindent, amit még most is rendszeresen használok, és az NLP-eszközöket is nagyon hatásosnak érzem, csak most végre tudok dolgozni azzal az énrészemmel is, aki kétségbeesetten ellenáll minden változási kísérletnek és újdonságnak... lassan és kis lépésekben, de alakul).