XL Christmas

Boldog karácsonyt!

Nálunk idén kicsit változott a szokásos koreográfia, kettesben már 22-én kezdtünk, és az is gyorsan kiderült, hogy Fiona nem aprózza el, nem is a díszeket vadássza le, hanem a (mű)fenyőt akarja mindenhol megrágcsálni, úgyhogy a nappalit több réteg alufólia borította, ami többé-kevésbé sikeresen távol tartotta, a cica pedig felváltva bujkált az óriási dobozban, amiben az ajándéka jött, és próbálgatta a mászófákat, amiket kapott.
Itt még nagyjából érintetlen volt a hangulat annak ellenére is, hogy a vacsora fő elemét, a steaket elég minimalistára vettük (most nem mentünk érte a Vásárcsarnokba, csak a környékbeli boltokban néztünk körül, de nagyon finom lett a Spar-ból szerzett hús is), lemezeket hallgattunk a gyertyafényben, házi szaloncukrot és diós bejglit ettünk, és gofrit csináltam másnap reggelire (és csak kicsit törte meg a meghittséget, hogy 23-án délután még fülészetre szaladgáltam). 

delivery

 

Nem tudom, mikor és hol kellett megadni a szállítási címet a cat distribution system-nek, de az biztos, hogy a miénknek tévesen Mád lett beállítva, ez most már a második macska, aki úgy üget be az ottani nyaralóba, mintha mindig is ott lakott volna, és csak az aktuális vacsoráját várná. Ő (... ha én neveztem volna el, Shadow/Void lett volna, B. szerint Sanyi) egy XXL-es fekete cica volt, óriási mancsokkal, falrengető dorombolással és udvariasan visszafogott személyiséggel, az első este még bújt, aztán úgy döntött, hogy ennyi elég is volt, és összegömbölyödött az erkélyen, kicsit messzebb tőlünk, de azért még látótávolságon belül, és a következő két napban is vissza-visszajárt. Nagyon-nagyon szerettük volna hazahozni, muszáj lesz meggyőzni valahogy a főbérlőket (és/vagy egy állatbarátabb helyre költözni).

Egyébként is elég jó volt az ott töltött pár nap, megküzdöttünk a lejutással, de aztán tudtunk csak heverészni a kertben, rendesen faszénen grillezni (nekem kellett bepácolni a húsokat, és B. apukája hiperkritikus, úgyhogy eléggé paráztam, de jók lettek a teljes hozzá nem értésem ellenére is), és kicsit belassulni. A vonatozás továbbra se a kedvenc közlekedési formám, az viszont nagyon meglepett, hogy a MÁV szó nélkül, magától utalta is vissza a jegyár felét, miután 40 perces késéssel értünk vissza Pestre. 

A bit of Barcelona

 

Amikor az utazást és foglalásokat szervező munkatársam megkérdezte, hogy *ugye* szeretnék nem péntek kora hajnalban hazarepülni Barcelonából, hanem inkább maradok egy extra napot, és csak szombat délelőtt, normális időben megyek, akkor elég egyértelmű volt az igen (főleg amikor kiderült, hogy a cég fizeti a szállást, bár ezt még saját zsebből is bevállaltam volna), és onnantól minden tervem, elvárásom és elfojtott városnézési igényem erre a pénteki napra terhelődött - csak azért, hogy utána némileg másnaposan és nagyon lemerülten keljek, stresszel és kódfixálással induljon a nap, és az online olvasott 12 helyett csak 2 után legyen átvehető a hotelszoba (de a bőröndömet legalább otthagyhattam).

Bootcamp TMI

 

Anastasiia Tarasova, Unsplash

Az indulás reggelén legalább háromszor gondoltam meg magam, és még csak nem is a megszokott antiszoc okok miatt: B.-nek sikerült elég csúnyán lebetegednie szombaton, és vasárnap reggel én is félbetegen keltem, csak abban nem voltam biztos, hogy magyarázkodás szempontjából az a rosszabb, ha itthon maradok/csak egy későbbi napon megyek, vagy ha a külföldi airbnb-ben a szobámba elvonulva szenvedek/végigfertőzök mindenkit. Végül annyi döntött, hogy nem volt még hőemelkedésem se, meg hogy B. a tervezett családlátogatás helyett megbeszélte az anyukájával, hogy feljön hozzá, amíg nem vagyok itt, úgyhogy belevágtam - és persze, mint majdnem mindig, ott kiderült, hogy teljesen feleslegesen aggódtam (az elsőt leszámítva a többi napon teljesen rendben voltam, és minden második munkatársam végigköhögte a hetet, úgyhogy ha járt is körbe fertőzés, biztos, hogy több pontról származott).

Annyira kényelmesen ismerős érzés volt újra felszállni Barcelonában a reptérről induló metróra, továbbra is imádom ezt a várost - és pont ezért volt inkább hátrány, mint előny, hogy ez lett a helyszín, mert konkrétan nulla motivációm maradt ténylegesen egy lakásban ülni és kódolni/meetingelni napi 8+ órákat (nem volt szuper szigorúan mikromenedzselve, de azért nem is lehetett ellógni, volt egy konkrét nagy feladat, amit be kellett fejeznünk, meg többórás szakmai tervezgetések is). A társaság elég megosztott volt ilyen szempontból, páran teljesen jól elvoltak a sörükkel a lakásban, páran meg állandóan mentek volna- így legalább volt kihez csapódni az esti városnéző sétákra, de akármilyen sokáig is van nyitva ott minden, általában már csak sötétben jutottunk ki, a legtöbb bolt is épp ránk zárt, és olyan is volt, hogy már megálltak a metrók, az éjszakai buszokban pedig nem bízok, úgyhogy elég limitált volt a belvárosból is, hogy meddig tudunk eljutni. 

Ami miatt a legjobban aggódtam, az a csoportdinamika volt- tudom magamról, hogy akár a párórás nagy munkahelyi rendezvényeken is szuper kényelmetlenül tudom érezni magam, ha nincs meg az a fix pár ember, akivel kényelmesen el tudok beszélgetni, és utána már befeszülök az egész miatt, nem találom a helyem, és beleolvadok a háttérbe (a legutóbbi csapatépítőn konkrétan ez történt). Most nagyjából erre a forgatókönyvre készültem, és inkább csak próbáltam elfogadni, ha kellemetlen, de aztán valahogy mindig jól alakult a helyzet, én se fagytam le annyira, és többnyire voltak olyanok körülöttem, akikkel kicsit mélyebbre tudtunk menni a normál small talk-nál, meglepően jókat bandáztunk azokkal is, akiket egyébként évek óta ismerek, és olyanokkal is, akikkel most találkoztam először (egyébként sose lehet előre tudni, mert az új frontendessel például online teljesen jókat beszélgettem eddig, élőben viszont annyira nem találtuk meg a hangot). 

Az öt "igazi" bootcamp-napon végül végig együtt lógtam másokkal, nem volt olyan, hogy egy teljes estét a szobámba zárva töltöttem volna, de a motivációnak szánt "majd az utolsó napon megnézek mindent, amit szerettem volna, és végre nyaralás üzemmódba kapcsolok kicsit" majdnem meg lett fúrva - csütörtök délután élesítettünk egy új fejlesztést úgy, hogy péntek délelőtt kellett elhagyni a bérelt lakást, és szinte mindenki repült haza (hárman maradtunk turistáskodni), vagyis ha valami félremegy, konkrétan senki nem lett volna gépközelben. 100% biztos voltam benne, hogy másnap az ügyfélszolgálat üzeneteire fogunk kelni, és nagyjából igazam is lett- amikor kimentem a konyhába bekeverni a reggeli matchámat, az egyik frontendes már ott ült a gépe előtt, és akármennyire is tartottam tőle, hogy nem fogok tudni igazán segíteni, amiatt rosszabbul éreztem volna magam, ha teljesen egyedül hagyom a problémával, úgyhogy odaültem én is, és végül 10 körülre már össze is állt a megoldás (utána pedig nem voltam hajlandó céges chatet nézni). Óriási mázli, hogy ennyivel megúsztuk, de ha az én döntésem lett volna, biztos, hogy hétfőig nem megy ki semmi élesbe... 

Én ott voltam a megbeszélt időben, te elaludtál...

 

Szóval, megjöttem Barcelona az ötnapos csapatépítőről, a random magamnak választott képeslap színei tökéletesen passzolnak a B.-től házassági évfordulóra kapott Lego-virágokhoz, és most egy hétig nem akarok beszélni senkivel. 

(Írok majd normális bejegyzést is, csak előbb mindenféle szempontból vissza kell töltődnöm, még akkor is, ha a vártnál simábban ment a társasági élet, és voltak tényleg nagyon jó pillanatok... Barcelonába pedig még akárhányszor vissza tudnék menni).

Midway

 

Steven Lewis, Unsplash

Most nem csúszik annyira egybe az évfordulós ünneplés és a céges út, mint tavaly, de azért jobban örültem volna, ha legalább egy nyugis hétvégém van átállni - kedden jöttünk haza a Shirazból (nagyon szuper volt, főleg a wellness, csak villámgyorsan eltelt a két nap), és vasárnap már indulok Barcelonába, úgyhogy nagyon gyorsan és hatékonyan le kell tudnom a készülődést (de legalább nem 12 órát kell a repülőn töltenem, mint néhány munkatársamnak).
Van még egy köröm előtte a fülészeten, és bár 99%, hogy nem mondják, hogy nem repülhetek, azért biztosra akarok menni (mert hiába a múltkor felírt két orrspray és az infralámpázás, javulni a két hét alatt semmit nem javult a helyzet). Mostanra már nagyjából megvan, hogy abban a négy napban, amikor dolgozunk, pontosan mit fogunk csinálni, és ha ezeket kibírtam, pénteken jutalomképp elviszem majd magam a Picasso Múzeumba és a tengerpartra este- nagyjából ez tartja bennem a lelket a saját szobán kívül. 

Update: és megtörtént, amiben szinte biztos voltam, hogy nem fog, ma még pont befutott a Social Battery-kitűző, úgyhogy legalább vihetem magammal csapatépíteni :)

June recap

 

Markus Spiske, Unsplash

Többször és többféleképpen is nekifutottam már annak, hogy írjak arról, mivel telt a június hátralevő része, de már én is unok ezen rágódni, szóval rövidített verzió: új tetoválás miatti aggódás- nulla sport- túl meleg-nyűglődés a lakásban. Kicsit elengem van már belőle, hogy ha visszagondolok az elmúlt pár nyárra, akkor az egyik legintenzívebb emlék, hogy csak ülünk itthon a forróságban, és várjuk, hogy vége legyen- most nem akartam, hogy az egész lendületes kezdet után visszacsússzunk ugyanide, úgyhogy múlt pénteken bedobtam B.-nek, hogy menjünk le Visegrádra legalább egy napra (ő is teljesen szét volt esve a melegtől és a nemalvástól, de a légkondis, hűvös hotelszoba gondolata szerencsére meggyőző volt). Az pedig csak bónusz, hogy autóbérléskor véletlenül sikerült lecsapni egy cabrióra, úgyhogy az évek óta tervezett "nyáron a Dunakanyarban az erdei utakon lehúzott tetővel autózás" pont is kipipálva, és pont annyira klassz, mint ahogy előtte gondoltuk.

Mielőtt elhagytuk Pestet, még gyorsan benéztünk az and your stories pop-up vásárba, mert szerettem volna végigszagálszni az új nyári illataikat, két gyertyát végül el is hoztunk, bár nem azt, amit előre terveztem (a kinézett helyett a Yuzu-eucalyptus lett a kedvenc), és utána azt terveztük, hogy a BLKN-ban ebédelünk Szentendrén, de az történt, ami a 2021-es pécsi nyaralás óta talán egyszer sem: hiába volt papíron (google maps-en) nyitva a hely, és social medián is teljes a csend, mégis zárva voltak, mindenféle kiírás vagy plusz infó nélkül. Még nagyobb lett volna a csalódás, ha a random kiválasztott, velük szembeni helyen nem főznek elképesztően jól (az avokádó toast és a quesadilla is tökéletes volt). Utána már csak le kellett autóznunk a kedvenc visegrádi hotelünkhöz, üdvözölni a hotelmacskát (aki az árnyékba húzódva nézett rosszallóan), és bezuhanni a 24 fokra hűtött szobába. Szerettem volna délután sétálni egyet a parkerdőben, de mindketten beájultunk, és csak vacsira tértünk magunkhoz, úgyhogy ettünk egy pizzát, fél szemmel figyeltük a focimeccseket, aztán menekültünk is vissza a légkondiba (bár estére már odakint is egész vállalható volt a hőmérséklet, főleg az erdőhöz közel). 

Nehéz volt másnap hazaindulni (az erdei útból dupláztunk is, annyira nem volt kedvünk még visszamenni a városba), de így azért határozottan kisimultabban zártuk a hónapot, és biztos, hogy ismételünk még, ha visszajön a forróság.ut

Korfu

 

Kevesebb, mint egy hónap telt el azóta (2-án este repültünk oda), de kezd egyre távolabb kerülni a korfui nyaralás emléke, úgyhogy írok róla még most, amíg fel tudom idézni a kisebb részleteket is (és legalább egy kicsit nyáribbá teszem ezt a random munkanap-hétfőt is).

Colour coded

Fejben még mindig nem értem haza, és nem sok motivációm van semmihez, ez a színgyűjtemény viszont olyasmi, amit már nyaralás közben tervezgettem - facebookon láttam, hogy Enikő, az Io's Shiny Watercolors készítője (már van tőle egy egyedi palettám, nem meglepő módon őszi fűszer-színekben) is épp Korfun van, és ő tette fel a kérdést, hogy miket látnánk szívesen egy Korfu-vízfestékben.
Engem pedig rögtön elkapott a lendület, mert színekből aztán bőven volt- már csak a virágok lilái, narancsai és rózsaszínjei alapján is össze lehetett volna rakni egy szuper kombinációt (a legtöbb macska egyébként nem ilyen szürke, hanem fehér alapon cirmos foltos, de ő volt a kedvencem).

Summer state of mind

 

Tegnap hajnalban hazaértünk, ma már dolgoznom is kell, de fejben ott ragadtam a tengerparton...

Majd írok részletesebben is a múlt hétről, de
- a villa, ahol megszálltunk, szuper volt (és ami fontos, bőven elég nagy 6 felnőttnek és egy egyévesnek ahhoz, hogy együtt és külön is tudjunk időt tölteni), a közeli tengerpart klassz és nyugis, a naplementék pedig extra gyönyörűek
- B. végig elég vacakul volt (hozott magával egy rejtélyes hasfájást, ami kb. pont addigra múlt el, mire indultunk haza), de ezzel együtt is tudtuk tartani az 1 nap pihi-1 nap kalandozás ritmust, amit terveztünk
- autó nélkül elképzelhetetlen lett volna az egész, de nagyon sokszor csak a szerencsén múlt, hogy megúsztuk karcolás nélkül, szörnyűek az utak, és nagyon durván vezetnek az itteniek
- életem legszebb tengerpartjain jártam

Blogvember - 24 (Zebegény)

 

 

Barcelona dos and don'ts

 

Nagyon szerettem Anszki Stockholm-városnézős bejegyzéseit, és mert nemsoká visszamegyünk Barcelonába, saját használatra (is) elkezdtem összeszedni a múltkori utazás tapasztalatait - leírom ide is, hadd bővüljön a "bloggerek beszámolói európai városokról"-sorozat, és hátha másnak is hasznos lesz, aki arra jár (kicsit random és szubjektív, de próbálok olyasmiket belevenni, aminek örültem volna, ha tudom legutóbb is :)

Tömegközlekedés

Tedd: többnapos bérlet a tömegközlekedésre (kivéve bizonyos típusú buszok)
Ne tedd: többnapos bérlet a HolaBarcelona appon keresztül (pár euróval olcsóbb, szóval megvannak az előnyei, de nem digitális, ugyanúgy egy automatából kellett megvenni magát a jegyet, és a nagyon segítőkész ellenőrrel együtt is csak alig tudtuk kibogozni, hogy melyik kódot kell beírni melyik mezőbe, az első két próbálkozásnál hibát dobott minden ok nélkül)

Tedd: metrók- néha sokat kell sétálni átszálláskor, de viszonylag átlátható és kiterjedt metróhálózat, amivel gyorsan lehet haladni. Plusz ez a legjobb módja a repülőtérről városba történő bejutásnak (közvetlen vonal van egészen a központi pályaudvarig)
Ne tedd: buszok (van, amire nem érvényes a napijegy, és a nagyobb csomópontokban nagyon nehezen lehet kibogozni, mi melyik irányba megy, a legtöbb hajtépés, kiborulás és stressz a buszmegálló-vadászathoz kapcsolódott - de ha valakinek nálam sokkal profibb a tájékozódóképessége, akkor hajrá);
vonat (eredetileg ezzel próbáltunk érkezéskor a reptérről eljutni a városközpontig, de majdnem egy órát késett, és nem is volt semmilyen kapcsolódó információ kiírva, egy ott dolgozót kifaggatva derült ki, hogy elromlott valami váltó, de ő se tudta biztosra, hogy egyáltalán érdemes-e várni rá)

Városnézés

Tedd: Sant Pau (gyönyörű épületek és udvar, nincs tömeg, plusz egy rövid sétára van a Sagrada Familia)
Ne tedd: Casa Battló (ez az a pont, ami 100%-osan szubjektív, de nálam az óriási tömeg, zsúfolt terek és futószalag-érzés teljesen elrontotta az élményt)

Tedd: a Montjuic-libegő óriási élmény, de érdemes már nyitásra (10 körül) odamenni, akkor csak 5-10 percet kellett várni a bejutáshoz.
Ne tedd: ... Montjuic-libegő bármikor később (amikor délben lefelé jöttünk, már végtelen sorok álltak a pénztárhoz)

Vásárlás

Tedd: szuvenírvásárlás a La Nostra Ciutat-ból (szuper, egyedi grafikák, ékszerek, könyvek, ide biztos visszamegyek most is) - de ha valaki egyszerűen szeretné megoldani az ajándékokat, a központi pályaudvar boltjában is meglepően jó képeslapokat, hűtőmágneseket és édességeket lehet találni
Ne tedd:  ne utazz a városba olyasvalakivel, akinek a ruhavásárlás a hobbija, mert órákat fogsz eltölteni a Mango Outletben és a Paral-lel (egyébként szuper) kis butikjaiban, amikor akár a Miró-múzeumban vagy a tengerparton is lehetnél

Gasztro

Tedd: spanyol vonalon a hirtelen felindulásból kiválasztott, a központnál kicsit kijjebb eső Teruel volt kellemes csalódás, nem-spanyolból pedig a Parking Pizza éttermet viszonylag nehéz megtalálni, és kívülről nem is tűnik túl bizalomgerjesztőnek, de ha igazán jó kemencében sült pizzát szeretnél enni, akkor kihagyhatatlan 
Talán: a Boqueria piac pont határeset- zsúfolt, tele van turistákkal, de egyszer valószínűleg érdemes megnézni, és az árak se vészesek (2 euróért óriási kupac kimérős olívabogyót vettem, a sajtok és sonkák inkább 5-10 körülről indulnak)

Tedd: frissen sült churros a Xurreria Manuel San Román-ból, karamellszósszal (ez volt az egyetlen "normál" édesség, amit ettem, és nagyon megérte)
Ne tedd: ha több churrost vettél, mint amennyit meg tudsz enni, nem érdemes magaddal vinni, mert később és hidegen már nagyon olajos (plusz bármibe is csomagolod, olajszagú lesz tőle az egész táskád)

Half-vacation

 

Második próbálkozásra már sikerült, tegnap megérkeztünk Mádra egy nem-is-olyan-elviselhetetlen vonatút után (és B. szülei szuper rendesek voltak, az apukája behozott minket autóval Szerencsről, az anyukája megmutogatta a telepakolt hűtőt, és aztán indultak is haza... mondjuk szerdán vissszajönnek majd, szombaton pedig B. tesójáék ugranak majd át, de így is lesz összesen 4 napunk kettesben). Azt mondták még indulás előtt, hogy számítsunk rá, hogy az egyik környékbeli cica beugrik majd este valami kajáért, de a cica konkrétan beköltözött, este végig köztünk dorombolt, amíg néztük a dombok felett elsötétedő eget és lassan felbukkanó csillagokat; és amikor felkeltem, már szemrehányóan nyávogva várt a konyhaajtó előtt. 

Nagy tervekkel indultam, hoztam jógaszőnyeget és futócipőt is, de arra nem készültem, hogy nap közben itt is pont ugyanolyan a kánikula, mint Pesten... meditálni viszont már reggel már a hátsó kert lépcsőin meditáltam (és csak reménykedek, hogy nem égett le az árnyékból kilógó vállam). Nem lesz könnyű rávenni magam nap közben a munkára, az biztos (meg azt se tudom, a mobilnet mennyire fogja bírni, egyelőre nem vészesen lassú), de péntekre megpróbálok szabit kivenni, és az estéken is körül tudunk nézni a faluban és a környékén. A csapat fele amúgy is szabin lesz, szóval remélhetőleg ehhez igazodik majd a tempó, és nem kell semmi világmegváltó dolgot csinálnunk. 

Last call

 

Annyira sikerült belelazulnom a szentendrei hétvégébe, hogy már nem is nagyon emlékeztem rá, mennyire stresszes voltam hétfőtől csütörtökig (meg ez B. - kicsit megkésett- szülinapi hétvégéje volt, szóval elengedtem a "férjen bele minden és hozzuk ki a maximumot"-hozzáállást, és azt csináltuk, amit ő szeretett volna, emiatt is könnyebb volt), és most valahogy a hazaúton is jött velem a nyugi és kisimultság és "nyár van"-hangulat.

Lassan veszek egy nagy levegőt, és kibogozom a blogzárás technikai részleteit, aki szeretne maradni, még írhat a grapefruitandamagictrick@gmail.com-ra, aztán ha minden jól alakul, a jövő hetet már zártan indítom (köszi mindenkinek az eddigi e-maileket, nemsoká küldöm a meghívókat).

Here we go, I'm at it again

 

Barcelona után egy kicsit azért aggódtam, hogy az utazás már nem működik úgy, ahogy szokott- voltak ugyan szuper pillanatai, de onnan teljesen kifacsarva értem haza, és utána kifacsarva is maradtam hetekig. Most viszont Helsinki meggyőzött róla, hogy mégis működik ez, csak akkor sokkal hatásosabb, ha egyedül megyek, és teljesen bele tudok olvadni az élménybe arra a pár napra (és, bár ezt nagyon nehezen ismerem be, az se árt, ha kevésbé van túltervezve és megpakolva programokkal). 

Azt se tudtam eddig, hogy a természet/városi környezet arány lehet ennyire magas egy nagyvárosban- Helsinkiben az erdők, parkok és vízpartok mennyisége sokkal közelebb van az ideálishoz, mint eddig bárhol, ahol jártam, már egy egyszerű külvárosi séta a hoteltől a metróig is teljesen feltöltött, és bár az 1 órás időeltolódás + 9-kor kezdődő konferencia + este 11-es naplementék kombinációja miatt aludni itt se aludtam rengeteget, most megint megvan ugyanaz a szikra, a hazahozott inspiráció, mint tavaly Berlinnél vagy Leuvennél (igen, a két évnyi kihagyás után mostanra nagyjából kezdem utolérni magam az utazásokkal :) 

Weekend whatever

 

1. hosszas, titokzatos háttérmunkálatok után péntek délután kaptam meg az okét a finn frontend-konferenciára, úgyhogy villámgyorsan lefoglaltam a repjegyeket, de belépőm és szállásom még mindig nincs- remélhetőleg kedden majd ezek is megoldódnak (olvasóknak a szokásos kérdés, ha bárki tud bármi jót Helsinkiben, amit érdemes megnézni, írjatok :)

2. második itthoni próbálkozásra is sikerült meglepően hullámosra szárítanom a hajam, mégis "meh"-nek érzem, amikor ránézek a tükörben (és állandóan ránézek, mert szuper szokatlan így), de rájöttem, hogy valószínűleg csak túl sok tökéletes Instagram-göndör-hajat sikerült benyelnem az elmúlt héten (nagyon könnyű elveszni a Curly Girl-fekete lyukban)

3. a hétvége sikerélménye(és bizonyíték, hogy mégse volt teljesen felesleges a sok évnyi gitártanulás): miután megtaláltam a hangnemet, le tudtam kottázni egy, a fejembe ragadt dal intródallamát szintin, pedig régebben a még aktívan gitározós időszakban is megszenvedtem ezzel (úgyhogy B. nagy örömére most ugyanazt a fél percnyi dallamot játszom újra és újra)

4. még nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e ezt az új art journal-füzetet, ahol négylaponként váltják egymást a különböző színek, pedig már majdnem betelt - az biztos, hogy ad egy extra inspirációt, de pont mire ráéreznék, hogy kell bánni a bézs háttérrel, már jön is a fekete (asszem, legközelebb olyat veszek majd, ami egyszínű, lehetőleg szürke, mert az volt a kedvencem mostanában). Mindenesetre már beláthatóan közel van a kihívás vége, ez a fenti oldal a 94/100.

Sore (és Barcelona vol. 2)

 

A hét második felére sikerült begyűjtenem egy torokgyulladást (mégiscsak működik a "nyaralás után mindig beteg leszek" alapigazság, úgy tűnik, csak az időzítése a kérdés), úgyhogy az időm nagy részét a kanapén, takarókba burkolózva, hangoskönyvekkel töltöttem. De, visszatérve Barcelonára:

Péntek:
- az előző napi Miró-múzeumba-bejutás-küzdelem után most sokkal jobban rákészültünk a fix időpontos épületnézős programokra (Casa Battló délelőtt, Sant Pau délután), és simán odaértünk mindenhová. Mondjuk a Casa Battlónál a konkrét 15 perces időintervallumra szóló jeggyel is sorba kellett állni és óriási volt a tömeg a ház előtt és bent is, ami futószalag-szerűvé és kevésbé élvezhetővé tette az egészet; a Sant Pau sokkal jobban bejött, az épületegyüttes is, a kert is (az csak bónusz volt, hogy a pálmák és papagájok közt üldögélve még a Barcelona080-divatbemutatóra érkező spanyol influencereket is nézegethettük)
- a Sant Pau után átsétáltunk a Sagrada Familiához, de akkorra már mindketten elég fáradtak és nyűgösek voltunk, és utána este nagyon jót tett, hogy egyedül vittem el magam egy tengerparti piknikre. Az egyik legfontosabb utólagos tanulság, hogy lazábbra kellett volna tervezni a programot (jó, meg tanulság a tanulságban, hogy nem csak nekem kellett volna szervezni és tervezni és intézni és kitalálni, mert így extra fárasztó volt), és nem menni mindkettőnknek mindenhová, több időt hagyva a külön pihenésre/töltődésre.
- nagyrészt ajánlott éttermekben voltunk, de ezen a napon pont nem, anyum meg akarta nézni a Mango-outletet, és mellette volt egy szuper, kevésbé turistás kis spanyol étterem, a Teurel, ahol nagyon jót ebédeltünk

Szombat:
- eljött az a pont, amikor már nem is éreztem, mennyire vagyok álmos, viszont a koránkelésnek hála sikerült elcsípnünk a Montjuic-libegőt még akkor, amikor nem kanyarogtak előtte óriási sorok, simán feljutottunk az erődbe, és nézhettük, ahogy a tenger felől érkező köd lassan elnyeli a látképet
- utána benéztünk a Boqueriára is, nem ott ebédeltünk, de vittünk sajtot, szalámikat és olívabogyót vacsira, anyum kipróbálta a közelben a katalán krémet (de nem volt elájulva tőle), én pedig megettem az egyetlen cukros édességet, amit beterveztem, a churrost karamellszósszal, ami friss volt és szuperfinom
- délután megkerestük a textilboltot, amit kinéztem, utána anyum próbált egy fehér felsőt találni a Paral.lelen (még félálomban és szuperfáradtan is lenyűgözött kicsit, hogy milyen szuper kis ruhaboltjaik vannak, sokkal érdekesebb szín- és mintaválasztékkal, mint Pesten)
- este megint tengerpart, de most a busszal bénázásnak hála nagyon későn értünk oda, és extra későn haza, nem volt ugyanolyan a hangulata, mint előző este (de legalább hazafelé, a buszból láttam a Diadalívet és egy kicsit a Parc de la Ciutadellából is, ami rajta volt a listámon, de már nem fért bele)

Vasárnap:
- szerencsére csak 11-kor kellett elhagyni a szállást, de így se volt egyszerű rávenni magunkat a csomagolásra, plusz az itt töltött idő alatt először esett az eső, és nem volt annyira könnyű így átvonszolni a bőröndöket az állomási csomagmegőrzőig, de szerencsére ez után már összekapta magát az időjárás
- extrém lépcsőmászás után nem jutottunk be a Park Güell-be (de legalább a kilátás szép volt)
- nem spanyol, de egyébként szuper anyák napi garázs-pizza ebédre (Parking Pizza, még úgy is elsétáltunk a bejárat mellett, hogy tesóm ajánlotta, és tudtuk, mit és hol kell keresnünk), meg egy kis bolyongás a városban, amíg eldöntöttük, hogy tulajdonképp az lenne a legjobb, ha minél hamarabb, nyugiban kiérnénk a reptérre (idefelé jövet több, mint 30 percet vártunk a vonatra, kifelé már metróval mentünk, ami szuper egyszerű és kényelmes)
- utolsó körös ajándékvásárlás (a vasútállomáson a boltban van cukormentes turrón, amit annyira nem feltételeztem, hogy korábban még csak nem is kerestem sehol)
- késett a repülő, ami várható is volt, de B. egy hős, és fél 1-kor felszedett minket a reptéren

Ground (és Barcelona vol.1)

Nagyon régóta nem voltam olyan fáradt, mint amennyire mostanra összeadódott (fizikailag, szociálisan, mindenhogy), de ettől függetlenül Barcelona szuper volt, úgyhogy legalább címszavakban szeretnék írni az első pár napról (meg okot találni arra, hogy nézegethessem a képeket még egy kicsit).

Szerda:
- hajnalban kelés, 5-re már reptér, kb. 9-re már Barcelona és első pálmafák (meg első kaotikus tömegközlekedési élmény), első séta a tengerparton, délután szállás és némi megdöbbenés a fürdőszobaajtó hiánya miatt, a környék kis utcáinak felfedezése; spanyolosan késő vacsi (mangós sör és hambi az Anna-ajánlotta Abirraderro-ban)
 

Csütörtök:
- káosz és sprint -> a legutolsó pillanatban értünk oda a Miró-múzeumba, de ettől függetlenül óriási élmény volt; utána már kicsit nyugodtabb tempóban a Jardins de Laribal és a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum környékének felfedezése, taco a gótikus negyedben, este ajándékvásárlás és katedrális, meg egy gyors sonkás szendvics ("flautas de jamon iberico", mindenhol ezt ettük, ahol csak találtunk)

Test run

 

Oké, hazaértünk Gentből, és ahhoz képest, hogy mennyi mindent zsúfoltunk bele ebbe a kicsit több, mint 4 napba, mindketten nagyon szerettük (és a pénteki hazarepülés után mindketten a kanapén kinyúlva töltöttük a tegnapi napot). Nyilván adott egy plusz nyomást az "el tudod-e itt képzelni az ÉLETED HÁTRALEVŐ RÉSZÉT"-kérdéskör, akármennyire is próbáltam elengedni ezt, amíg még egyáltalán nem ismerem a várost, meg átkeretezni valami kevésbé végleges és visszafordíthatatlan döntéssé, de azért amellett, hogy végigfotóztuk az összes cuki kanyargós utcát a történelmi belvárosban, és ledöbbentünk az egy négyzetméterre jutó templom-mennyiségen, rengeteg olyan kérdést is végig kellett gondolnunk, ami csak akkor számítana, ha tényleg ideköltöznénk (Vajon év közben se süt a nap, vagy csak mi fogtunk ki négy napnyi egybefüggő szürkeséget? Tudnánk hol bevásárolni? Kibírnánk, hogy furán vannak nyitva a boltok, vasárnap konkrétan minden zárva? E-cigiket lehet kapni, de Heets-et, amit B. szív, nem, van-e valamilyen alternatív útvonal, ahol be tudná szerezni? Tényleg bevonatoznék 1-2 hetente a több, mint egy órányira levő irodába?)

Az airbnb-lakás szuper volt, világos és kényelmes, közel mindenhez, és szerintem még sose aludtam ilyen jót az első éjszakán egy teljesen új helyen, és így reggelizni/ebédelni tudtunk ott, ami sokkal költséghatékonyabbá tette az egészet (és több pénzt tudtunk steakre meg szarvasgombás hamburgerre költeni esténként). Sétáltunk egy csomót, próbáltunk minél több belvárosi környéket felfedezni, egy hajótúrára is elugrottunk, sőt, még a bérelhető elektromos bicikliket is kipróbáltuk, bár nem mondom, hogy nem volt félelmetes (autókból viszonylag kevés volt, és ők nagyon figyelnek, ami a millió biciklisről nem mondható el, de ezt biztos gyorsan meg lehet szokni, ha valaki mindennap csinálja).

Az utolsó napon pedig, bár úgy éreztük, még mindig nagyon sok lenne a látnivaló itt is, átvonatoztunk Leuvenbe (határeset, hogy egy random hétköznap mennyire durva az 1 órás vonatút, de legalább maguk a vonatok tiszták és pontosak), megmutattam B.-nek az irodánkat, és együtt ebédeltünk a munkatársakkal - B. elképesztően parázott az angol miatt, de hősiesen megküzdött vele, a munkatársak cukik voltak  (és utána a HR-esünk írta is, hogy teljesen okés volt a nyelvtudása, simán jelentkezhetne egy itteni remote melóra, ami nagyon jó jel a jövőbeli terveinkhez, és legalább B. önbizalmán is dobott egy kicsit). Délután bejártuk azokat a környékeket, amiket a múltkor fedeztem fel- B.-nek is nagyon bejön Leuven hangulata, de abban maradtunk, hogy itt élni valószínűleg túl pici lenne, de ha Gentben lakunk majd, minimum kirándulni átugorhatunk, amennyiszer csak szeretnénk. 

Szóval, a "költözzünk külföldre 2023-ban"-tervben a nulladik szakasz pipa (és aminek nagyon örültem, hogy B., aki a szkeptikusabb/gyakorlatiasabb/kritikusabb az egész témával kapcsolatan, talált bőven olyasmit, ami nem ideális, de végig megoldásokat próbált találni a problémákra, nem pedig feladni az egészet), igen, úgy néz ki, Belgium (és azon belül Gent) működhet, most jön majd a tényleges előkészítés: angolórák/angol nyelvű beszélgetések és utána álláskeresés B.-nek (technikailag hozzánk pont keresnek backendest, ami rövidre zárná ezt a kört, de mindketten úgy érezzük, hogy egy ennyire kis cég egyetlen IT-s csapatában lenni mindkettőnknek már talán sok lenne), aztán ha talál egy szimpi helyet, és legalább valamennyi eltelt a próbaidejéből, pár hét Gentben albérletvadászatra, és valamikor ősszel költözés...

Scream it

 

Szuper volt a Nirvana Unplugged (nagyon profin játszották a srácok az összes dalt, és azért külön <3, hogy Taylor Hawkinsra is emlékeztünk kicsit, nem csak Kurtre), és a múltkori Platon is, de két színházteremben udvariasan végigült akusztikus koncert csak felerősítette az érzést, hogy mennyire szeretnék már végigugrálni és -énekelni egyet, az egész heti indokolatlan szorongás után kifejezetten terápiás lenne...

Nagyon szerettem volna befejezni az aktuális feladatomat, mielőtt lelépek egy hét szabira, és ezt péntek délután sikerült is (van egy kis előnye annak, hogy a dél-amerikai srácoknak később kezdődik+ér véget a nap), de addig azért rommá stresszeltem magam (csak hogy kiderüljön, hogy tulajdonképpen hétfőn-kedden majdnem mindenki szabin lesz, úgyhogy valószínűleg amúgy sem ez lenne a csapat leghatékonyabb munkahete). Mindegy, feladat pipa, mostantól remélhetőleg egy hétig nem kell semmi ilyesmire gondolnom, és belelazulhatok kicsit az utazásba- nagyon kíváncsi leszek Gentre, és alig várom, hogy körbevezethessem B.-t Leuvenben (lesz egy közös ebéd a munkatársakkal, szóval az irodát is láthatja majd, bár kommunikációs szempontból érdekes lesz a dolog, de legrosszabb esetben majd fordítok B. és a többiek közt).