end of

 

Tadd Sipes, Unsplash

Annyira jól jön ki, hogy pont vasárnap a hónap utolsó napja, szuper lenne valami összefoglalót írni, de ugyanúgy, ahogy a blogvembert is elég döcögve vittem végig, most sem tudok igazán elmélyülni a saját fejemben-  akusztikus Florence-et hallgatok, szaloncukrot gyártok, és talán megjelent bennem a karácsonyi várakozás első kis szikrája.

Az Örökséget kicsit több, mint egy nap alatt befejeztem, és most kölcsönadtam anyumnak, nagyon kíváncsi vagyok, neki mennyire tetszik majd (és mennyire érzi majd a családi hasonlóságokat) - tegnap átjött, hogy megtanítson kötni, de kiderült, hogy vannak dolgok, amik mégiscsak jobban működnek youtube videókból, mint a tradicionális módon. Ma pedig tesómmal tartunk majd KFC&Stranger Things-maratont, mielőtt belevágnánk az ötödik évadba.

Sok kicsi

 

Susan Holt Simpson, Unsplash

- Örökség: szerencsére szupergyorsan olvas a könyvtár többi látogatója, és a kezdetben reménytelennek tűnő Moa Herngren-előjegyzésem tegnap teljesült, lecsaphatok a trilógia harmadik tagjára (kíváncsi leszek, egyelőre A válás sokkal jobban tetszett a kettőből, amit már olvastam)

- Vinted: a Google Maps-nek (és a saját elővigyázatlanságomnak) köszönhetően 50 perc alatt tettem meg az utat a lakástól 10 percre levő csomagautomatáig (meglepően sok a környékünkön a Vágóhíd utca, ki hitte volna?), de megvan a Cardamom Coffee és a Cat-bakancsom klónja is. Mindkettő nagyjából 70.000 lett volna bolti áron, az 5ml-s parfümért kb. 2000 Ft-ot fizettem, a bakancs 7 volt. A parfümben még nem vagyok biztos (karácsony környékén valószínűleg jobban be fog jönni ez a tömény mézeskalács-illat, most kicsit sok), a bakancs viszont telitalálat, a címke és a talpa más színű, amúgy egy az egyben ugyanolyan, mint az enyém. 

- őrült macska: Fiona meglepően fegyelmezett, eddig még csak nagyon ritkán mászott fel úgy az étkezőasztalra, hogy kaja volt rajta (egyszer egy grillcsirkét, egyszer egy zsacskó kiflit akart mindenáron megszagolni), pár napja viszont arra jöttem be, hogy a vacsorához használt, addigra már teljesen üres tányéromat nyalogatja megszállottan. Azt hittem, hogy a fekete-erdei sonka illata tetszett meg neki, de tegnap vacsinál is meg volt őrülve, akkor a kezemet akarta megenni, és a ma reggeli tesztelés után kiderült, hogy a Lidl deluxe citromverbénás olívabogyója, pontosabban a páclé a megszállottság tárgya- sose gondoltam volna, és azóta se igazán értem, mi van benne. A sima olívaolajtól nincs elájulva, a citromverbéna nagy mennyiségben még mérgező is rá, mégis úgy vadászta, mint eddig csak a macskamentát, és azóta is óriásira nőtt pupillával rohangál fel-alá, meg az ablakot nyalogatja... 

- Plur1bus: kifogytunk a nézhető sorozatokból, és az Apple sci-fijeivel eddig jók a tapasztalataink, úgyhogy pár napja belevágtunk a Plur1bus-ba (nekem kimaradt a Breaking Bad és a Better Call Saul is, de ugyanaz a rendező). Nem szerettük meg annyira, mint mondjuk a Severance-t (egy kicsit emlékeztet rá amúgy), de egyre jobban berántott a koncepció, ötleteltünk rajta egy csomót, miért olyan a világ benne, amilyen- és abban a tudatban daráltuk a részeket, hogy hat epizód már elérhető benne, a következő pedig valószínűleg most pénteken jön, nem kell beosztani. Ehhez képest az ötödik rész egy óriási cliffhangerrel zárul, a hatodik pedig majd csak jövő pénteken jön, kiakasztó. 

- szaloncukor: pár napja megvilágosodtam, hogy ha a gyerekkoraim házi Raffaello-ját megidéző kókuszos szaloncukrot szeretnék csinálni (van még valaki, akinek ez óriási kedvenc gyerekkori süti volt? Anno az általános iskolám karácsonyi vásárjainak ez volt a sztárja, és az anyukák hétpecsétes titokként őrizték a recepteket, évekbe telt, mire otthon is meg tudtuk csinálni), akkor ahhoz tejpor kellene, vagy az ahhoz leginkább hasonló tejmentes alternatíva, de megtaláltam, hogy kókusztejport is lehet kapni, úgyhogy ezzel meg kókuszkrémmel fogok próbálkozni.

gyapjas mamut

 

Oksana Maselko, Unsplash

Kicsit talajt vesztettem most megint, a hétfő elég intenzívre sikerült- most először találkoztam más bloggerekkel élőben, ami szuper volt, csak aztán gyorsan beárnyékolta az üzenet, hogy az egyetlen reális álláskeresős lehetőség a földbe állt, és ez jobban odacsapott, mint számítottam rá, most már tényleg nehéz nem kétségbeesni emiatt. Szerencsére kedden pont volt terápiám, úgyhogy előtte és közben is boncolgathattam, hogy milyen érzéseket hoz elő a helyzet, a gondolkodást/rágódást pedig próbálom minimumra szorítani (persze nem könnyű újra és újra átfutni fejben, mit csinálhattam volna másképp, talán nem voltam elég felkészült az AI-ból, talán túl sokat kérdeztem, talán nem tűntem elég lelkesnek vagy nyitottnak, talán sminkelhettem volna és megígérhettem volna, hogy nem megyek el 1 éven belül szülni), igazából elmondhatom, hogy megtettem, ami rajtam múlt, és igyekszem elfogadni, hogy a folyamat nagy része felett nincs semmilyen kontrollom (a kód, amit írtam, tetszett nekik, szóval ezt mindenképp elteszem, mint pozitívumot). 

Hirtelen felindulásból megvettem életem első fonalát és kötőtűjét (persze azóta már rájöttem, hogy mindkettőből választhattam volna jobban, de az első tétova próbálozásokhoz azért oké lesz), és kiderült, hogy nagyon ráéreztem a korszellemre, azóta már ajánlotta a Youtube a Bake Off kötős verzióját (meg a kritikát is), úgyhogy most ez megy a háttérben, amíg tanulom az alaptechnikákat. Egyelőre tetszik, pont azt az agyterületet éri el, mint a puzzle vagy a számfestés, elég gyorsan elég meditatívvá tud válni, azt hiszem, a hosszú, macska mellé kucorodó téli estékre pont jó lesz. 

get dressed

c&a webshop

Mióta újra hideg lett, nagyon nyűgösen öltözködök, főleg azért, mert már megint összesen 1 farmert hordok, és az se az igazi, csak nagy kompromisszumként vettem tavaly ősszel (az eggyel kisebb méret már kényelmetlen volt, ez viszont mostanra konkrétan lóg rajtam, és ráadásul szürke, ami szinte semmilyen felsőmhöz nem passzol igazán... és amennyire megszoktam és élveztem nyáron, hogy szuper színeket használhatok, őszre/télre egyelőre egyáltalán nem sikerült ugyanezt átültetni). Nem fűztem hozzá túl sok reményt, de bementem a C&A-ba körülnézni, és nagyjából 20 perccel később két tökéletesen sötét-ősz palettájú nadrággal sétáltam ki (ráadásul az egyik 36-os, amit azóta se akarok elhinni, csak csendben reménykedek, hogy mosás után is feljön majd rám). Külön tetszik a trend, hogy most minden nadrág boka felett ér véget, így nem kell majd (annyit) felhajtanom belőlük...

Két dologra lenne még szükség a mostani ruhatáram szintlépéséhez: az egyik egy nyúzható, kicsit nagyobb táska, ami nem hátizsák- azon gondolkodok, hogy egy érdekesebb színű kord-anyagból varrok majd valami ilyet; a másik pedig, ami jóval nagyobb falat, megtanulni kötni, és összerakni pár pulcsit vagy kardigánt (sokkal szebb színű fonalakat látok, mint kész ruhadarabokat, de nem tudom, mennyire lennék jó benne). Legmerészebb álmaimban már ilyeneket csinálok, de egyelőre egy sima egyszínűben is kiegyeznék.

Tell me where's your hiding place

Jade Aucamp, Unsplash

A tökéletes novemberi öngondoskodás, hogy amikor hazaestem átfagyva és kicsit megázva az állatmenhelyről, már várt a hűtőben a több napra elég zöldségleves-alap, csak össze kellett kevernem és fel kellett melegítenem, meg sütni hozzá egy kis füstölt sonkát és pirítani két szelet rozskenyeret, és nagyjából 10 perc alatt kész is volt az ebéd.

Öngondoskodás #2: olvasni netezés helyett - már nem emlékszem, hogy kinek a blogján láttam az Egy modern család-ot, de még akkor előjegyeztem a könyvtárban (és nagyjából meg is feledkeztem róla), a héten be is futott, és egyelőre nagyon tetszik

Öngondoskodás #3: minden nyűglődés, fáradtság és csöpögő eső ellenére este átvonszoltam magam Balthvs-koncertre a Turbinába, és nagyon feltöltött, annyira szuper, hogy újra erre jártak (egy ideje már szokásom, hogy belehallgatok az itt fellépő teljesen ismeretlen külföldi együttesekbe, de eddig még senkire nem kattantam rá úgy, mint a Balthvs-ra)

Trust issues

azóta már takarítottam egy kicsit, de mostanában így néz ki a Fotók mappa a telefonomon

Azt hittem, Fiona csak azért volt visszafogottabb anyummal, mert akkor még nagyon frissen került le róla a gallér, és utálta az egész világot; azt is gondoltam, hogy miután ennyire rákattant a játékra (idekerülése után szinte azonnal elkezdte, és érzésre napról napra nő az ezzel töltött idő), bárkivel és bármi után hajlandó lesz szaladgálni, ha éppen olyan a hangulata- de ma tegnap itt volt tesóm és unokahúgom, és kiderült, hogy szigorúan csak akkor játszik, ha az én kezem mozgatja neki a pálcát (konkrétan abban a pillanatban, ahogy odaadtam tesómnak, leállt és mosakodni kezdett). Ő az első menhely-cicánk, és könnyű elbizonytalanodni abba, hogy jól csináljuk vele a dolgokat, mert csak ritkán és nagyon specifikus szabályok szerint bújik és/vagy dorombol, de ezek szerint kötődik hozzánk, csak más módokon mutatja ki. 
(Az pedig vicces, hogy mennyire hasonló a személyiségük az unokahúgommal, a látogatás első szakaszában változott, hogy épp unokahúgom bujkált tesóm lába mögött, vagy Fiona az asztal alatt... mindketten bizalmatlanok idegenekkel, de aztán előbb-utóbb győz a kíváncsiság :)

Ami igen/ami nem

 

Aaron Burden, Unsplash

Nem szoktam hálaadást ünnepelni, de ha meg kellene fogalmaznom, hogy 2025-nek miért vagyok hálás, akkor az az lenne, hogy a terápia segítségével idén sikerült leásnom egészen az alapokig, és olyasmiket megváltoztatni, kibogozni, amiben biztos voltam, hogy megváltoztathatatlanul belémbetonozódott. (És hogy emiatt egy olyan év, aminek az objektív történéseit akár teljes talajvesztésként is meg lehetne élni, igazából a saját szempontjaim szerint életem egyik legeredményesebb éve lett).
Ezzel együtt persze egy csomó limitet is megtaláltam, mert érthető módon nincs "csettintésre minden tökéletes lett" (és ez is olyasmi, amiről újra és újra meg kell győznöm magam).

Autumn all around

Még mindig gyönyörűek az őszi színek körülöttem, és bár a mai nap nem pont úgy alakult, mint szerettem volna, 

- elkészült a szaloncukor-zselé 1.0-s változata, teljesen jó lesz az új szilikonforma
- sikerült lecsapnom a fodrászom legeslegutolsó szabad 2025-ös időpontjára 
- újra meg tudtam hallgatni a Neon Pill-t anélkül, hogy rosszul esett volna a februári nem-koncert

Bónusz (szintén őszi színösszeállításban) egy csalódott Fiona, akivel soha senki nem játszik:

Q&A

 

Nastuh Abootalebi, Unsplash

Azt hittem, már nagyon berozsdásodtak az interjúzási képességeim, de a mai nem volt olyan fájdalmas (sőt, tök jó kérdéseket szedtem össze, így egy kicsit kiegyensúlyozottabb lett a dolog). Azért nem bánom, hogy a nap hátralevő részében visszatérhetek a betű-rajzolgatáshoz, tegnap már sikerült haladnom vele egy csomót, lassan barátkozunk a Procreate-tel. 

Nyilván miközben délelőtt még az interjú miatt idegeskedtem, befutott az összes csomagunk, többek közt egy mosógép is- szerencsére elvitték a régit, és délután a tulaj jön majd segíteni bekötni az újat (hogy ne csak a mi felelősségünk legyen, ha az első mosásnál leázik az alsó szomszéd), de megjött a szilikonforma is a szaloncukorhoz (elég picikék benne a mélyedések, inkább egy nagyobb keménycukor, mint valódi szaloncukor, de az alakja jónak tűnik, holnap vagy holnapután futok majd vele egy próbakört, egyelőre csak zselével, csokibevonat nélkül). 

bits&bobs

 

Ihor Malytskyi, Unsplash

- tegnap véget ért a Taskmaster 20.évada (sajnos már nagyon lehet érezni rajta, hogy ez a huszadik és fogynak az ötletek, de a résztvevők továbbra is szerethetőek, Ania Magliano az új girl crush-om, és Sanjeev Bhaskar is szuper volt benne)... és nem is ebből várom a következőt, hanem az ausztrál meg az új-zélandi verzióból

- a karácsonyunk nem pont olyan lesz, amilyennek szerettük volna (B. családjával fogunk hotelezni), de legalább a szilveszterünket visszakaptuk, B.-nek mégse kell ügyelnie, úgyhogy megvalósíthatóak lesznek a minimalista, de tökéletes terveink (a kedvenc spanyol helyünk, cava és olívabogyó végtelen mennyiségben - egyszer nagyon szeretném majd Barcelona tengerpartján csinálni ugyanezt, de biztos, hogy ez idén nem férne bele)

- tavaly ősszel-télen rengeteg időt és energiát öltem abba, hogy találjak egy vállalható barna bakancsot, és végül miután több, már eleve összekarmolódva érkező online rendelést is visszaküldtem, egy Birkenstock végül elég jó kompromisszumos megoldásnak bizonyult, de nem szerettem meg annyira, mint az eredeti Cat-et (igazából csak egy pont ugyanolyan fazont és színt szerettem volna, de teljesen felszívódott). 
Pár napja a Vinted teljesen véletlenül feldobott egy hasonlót, és kis kutatással kiderült, hogy ez egy klassz forrása a szinte-teljesen-új, de még régebbi fazonú bakancsoknak, úgyhogy rendeltem is egyet Lengyelországból, már úton is van (oké, itt is van rá esély, hogy kicsit megviseltebb lesz, de mert tizedannyiba kerül, mint egy új, asszem, együtt tudok majd élni vele - a többszörösen szétkarmolt és Portugáliában konkrétan rommá ázott sajátomnál valószínűleg jobb lesz). Csak mert szeretem nehezíteni a saját életemet, belegondoltam, hogy milyen szuper lenne mondjuk mohazöldre festve, de még nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék belevágni.
Ha pedig végtelen keretem lenne, akkor egy ilyen Martenst is vennék:

Dr. Martens Kaboom

- ahogy a pasimat, úgy a kisállatomat se használnám a mobilomon háttérképnek (szia, Dolly!), de ha esetleg egyszer mégis megváltozna a véleményem, akkor megvan hozzá a tökéletes fotó:

haunt you via the rearview mirror

 

Carlos Nunez, Unsplash

Úgy tűnik, most fél-blogvembert tudok tartani, legalábbis a kétnaponta írás kezd beállni, mint természetes ritmus. 

A tegnapról azért is lett volna nehéz blogbejegyzést összehozni, mert nagyjából egész nap a tablet fölött görnyedve betűket rajzoltam a leendő logónkhoz, de ahhoz képest, mennyire nem értek a Procreate-hez, 1.0-s verziónak teljesen jó lett. Messze nem tökéletes, és biztos millió kis részlettel tudnám profibbá tenni, de látványra és hangulatra hozza azt, amit szerettem volna, sőt, a világos és sötét módhoz is kész belőle a színes változat (most pedig kezdhetnék tutorialokat nézni, de sajnos vissza kell kanyarodnom a kódoláshoz, mert most azzal vagyok lemaradva B.-hez képest).

Még mindig meg tud lepni az, ha a valóságba tudom valahogy rángatni azt a képet, ami a fejemben élt- gyerekkoromban és tizenévesen nagyon szerettem volna alkotni, de akkor még soha nem sikerült a megvalósítás, és ez nagyon frusztráló volt (és most ezért kérdezem meg B.-t millióegyszer, hogy ugye tényleg használható, amit csináltam, mert egy részem biztos benne, hogy béna, gyerekes, és sose lesz elég jó).

A tavalyi óvatos próbálkozások után idén teljes gőzzel akarom működtetni az itthoni szaloncukor-gyárat, mert a Stühmer a rövid életű pekándiós után idén a kókuszos cukormentes szaloncukrát is megszüntette (pedig mindkettőnknek az volt a kedvence), a Bio-Barátban pedig nagyon drágán vannak közepesen finomak.
Tavaly utolsó pillanatban szereztem szilikonformát, és így túl laposak lettek a zselés szaloncukraim, idén viszont már kapcsoltam, és rendeltem egyet, ami nagyjából jó (és majdnem elcsábultam a legókockákra meg a legó-emberkékre is, kár, hogy csokit temperálni ekkora szívás). Nagyjából rémlik a recept, amit a narancszseléhez használtam (pontosabban az, hogy agartin volt benne, és úgyis ez a lényeg), ha az megint működik, akkor megpróbálom egzotikusabb gyümölcslevekből is (a mangós például jól hangzik), a kókuszoshoz pedig keresek egy cukormentes Raffaello-receptet kiindulásnak, és ott legalább a formázás nem lesz annyira vészes. 

melty cat

 

Minél több rémtörténetet hallunk macska vs. radiátor-témában (megég a pocakja! beszorul a lába! túlmelegszik!), Fiona annál inkább imád ott aludni, a héten ez az új kedvenc helye, úgyhogy egyelőre kiegyeztünk abban, hogy leterítünk rá egy vastag takarót, és nagyon odafigyelünk, rendszeresen ellenőrizve, nem túl meleg-e - és nagyon cuki, ahogy teljes hosszában végignyúlva szundikál rajta. 
Egyébként mostanában teljesen rácsúsztam erre a képregényre Instán, Pilgrim rajzolt és valódi formában is nagyon emlékeztet a saját cicánkra (vagy mondjuk úgy, hogy a morcosabb pillanataira, mert a reggeli doromboláspartik is megmaradtak, és B. szerint az esti szaladgálás után egy ideig még szomorúan nézett a kisszoba zárt ajtajára, ami mögött eltűntem). 

Ez pedig a "most keltem, kérek egy kávét"-feje (ebben egyébként B.-re hasonlít, egyikőjük se túl használható közvetlenül az ébredés utáni időszakban), ezzel fogadott, amikor 1 körül hazaértem az állatmenhelyről. 
Szegény HEROSZ-cicák, nem lesz nekik egyszerű a tél, bár a legtöbb kennelnek van zárható-fűthető része, de azért remélem, még sok macsekot hazavisznek addig- ma két olyan cica is volt, aki a korábbi távolságtartás helyett óriási dorombolással fogadott (oké, az egyikőjük egyszerre dorombolt, dagasztott és ugrált el a kezem elől, de az első pár perc és egy kis játék után letisztáztuk, hogy jóban vagyunk), egy óriási fekete macska pedig konkrétan a nyakamba ugrott, pedig most találkoztunk először. 
Pici lépésekben, de az álláskeresősdi is halad - szuper lenne legalább az új évet már megint munkahellyel kezdeni. 

11:11

 

Tegnap este már félálomban és fél füllel hallgattam csak a podcastemet- Elle Fanning mesélt az álom-menüjéről, de annyira meglepődtem rajta, hogy az előételeknél specifikusan a magyar rántott sajt ("giant triangle of a mozzarella stick") is szóba került, sőt, az lett kiválasztva, hogy utána már alig tudtam visszaálmosodni. Voltak már egzotikus konyhák és fogások (az afrikai országok gasztronómiájáról csak a podcast miatt tudok bármit is, és a londoni éttermek közt is simán eligazodnék), de Magyarország extra váratlanul ért :)

Egyébként elég nyugdíjas stílusban telnek a napjaim, sokkal többet járok vissza orvoshoz, mint szeretnék, bár legalább meg tudom tenni, hogy nap közben megyek, és B. munkahelyének hála a Medicoverhez... de 5 nap alatt 3 kör orvos akkor is túl sok. Utána legalább a tesóimmal megnéztük az Egykutyát, kicsit más volt, mint amire számítottam, de nagyon ütött.

Színezd ki

Bár általában szeretem a "munkámat" (most is, hogy a saját projekten dolgozok hétköznap nap közben), ma nagyon tetszett, hogy kódolás helyett kicsit jobban belelendültem az oldal designjának a megtervezésébe. A tökéletes Pinterest moodboard mindenesetre már megvan hozzá- tegnap elvesztem a színkombinációk és minták és egyedi betűtípusok között, de aztán sikerült B.-vel egyeztetve egy olyan irányvonalat találni, ami az ő letisztultabb-trendibb, és az én természetközelibb-élénkebb elképzelésemhez is passzol. Délelőtt a világos és sötét mód palettáját is összeraktam, és a logóra is van egy jó ötletem (kivételesen most nem ott akadtunk el, ahol a saját projektjeink 90%-ával szoktunk, találtunk, pontosabban B. talált egy teljesen használható nevet *és* szabad domaint is), már csak a végső kidolgozás kell... meg persze a komponensek és a funkcionalitás rendes megtervezése, de a kreatív-színes-játszós rész az ez, és rettenetesen élvezem. 
Kíváncsiságból rászabadítottam a chatGPT-t is a logótervezésre, de semmi használhatót nem tudott összehozni, úgyhogy ember-technológia 1-0 (oké, valószínűleg nem ez a megfelelő eszköz, és nem vittem túlzásba a promptokat meg az iránymutatást se, de nem is feltétlenül így akartam megoldani, inkább csak látni szerettem volna, minimum erőfeszítéssel mit tud). 

all ages

 

Karsten Winegeart, Unsplash

Azt hiszem, a belső gyerek-részemet sikerült boldoggá tenni azzal, hogy szilvalekváros palacsintát csináltam reggelire, a felnőtt(ebb)et pedig azzal, hogy este beültünk pár pohár cavára és a legújabb kiállított képek végignézésére a Künst-be (sokáig csak a kedvenc üveges cavának beszerzésére ugrottunk be, aztán rájöttünk, hogy általában poharasával is lehet venni, azóta egy-egy estét ott töltünk). Az mondjuk kiakasztó, hogy mennyire nem bírom mostanában az alkoholt, úgy tűnik, minél ritkábban iszok, annál lejjebb kerül a tűréshatár... 

imbalance

Josie Weiss, Unsplash

Vagy azért nem írok, mert nem történik semmi (és nincs miről), vagy mert túl sok minden történik (és nincs időm/energiám, meg a macska is szemrehányóan néz, hogy ma még csak háromszor játszottunk vele, és szeretne még szaladgálni). 

A tegnapi a "túl sok"-kategóriába tartozik, de lett új Moa Herngren-könyvem (bár sajnos nem Az örökség), kipipáltam az év tizedik kiállítását (a Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyjából mindent megtesz, hogy ne könnyítse meg a bejutást, de nem adtam fel, és bolyongás közben legalább tudtam álmodozni róla, milyen lenne, ha itt tanulnék és éppen a következő órám helyszínét keresném), és kaptam egy nagyon jó hírt, halad az álláskeresősdi, csak lassan (igyekszem fejben átkeretezni a helyzetet, és nem mindenáron kapálózva sürgetni valamit, amire nagyjából semmi ráhatásom nincs, hanem lebegni a jelenben és nyugodtan kivárni, persze egyáltalán nem könnyű).

Loop

Arshad Pooloo, Unsplash

Bár eszembe jutott tegnap, hogy írni kellene, nem tudtam rávenni magam- épp a Time Loops & Meet Cutes hangoskönyvet hallgatom, és most én is úgy érzem, mintha ugyanaz a nem különösebben érdekes hétköznap ismétlődne újra és újra. Tudom, hogy főleg én tehetek róla (kisebb mértékben pedig az az elhúzódó fülgyulladás, amivel már több, mint egy éve hadakozok), valószínűleg lassan majd megrázom magam, és elkezdem újra érdekesebbre szervezni a napokat, de most még elakadtam (nálam legalább a Wordle más minden nap, sőt, anszki miatt a Waffle-re is rácsúsztam). 

Cold&grey

 

Connor Durgan, Unsplash

Ez még úgy is Nagyon Hétfő volt, hogy csak a saját projekthez kellett visszatérnem (egy hét kihagyás után olyan volt, mintha sose láttam volna a kódot), és nincs külső, csak belső nyomás a munkatempóm miatt.

Klassz lenne eljutni Izlandra, de addig is Útilykt-tel fújom be magam (a macska gyanakvóan szaglássza a kezem), összeszorítom a fogam, és próbálom elfogadni a novembert magam körül.

Azt hittem,...

 

bruno costa, Unsplash

Azt hittem, hogy sokkal jobban meg fog viselni a 6+ hónapnyi munkanélküliség és álláskeresés, de a korábbi hasonló időszakomhoz képest ezerszer kevésbé érzem a különbséget, kevésbé vagyok elveszett vagy szétesett (a pszichológusomnak már mondtam, és nagyon jól szórakozott rajta, hogy ezen a ponton már azon aggódok, hogy nem aggódok eléggé, és ezért nem fogok munkát találni :)
Azt is hittem, hogy a mostani, főleg itthon töltött nyarunk után sokkal jobban fog hiányozni az utazás, de nem, egész jól bírom- kivétel, amikor ilyen meg ilyen cikkeket látok, mert akkor legszívesebben fogalnám a következő repjegyet és airbnb-t. 

Azt is hittem (bár ennél már igazán ismerhetném jobban magam), hogy sokkal nagyobb rend és tisztaság lesz itthon a több szabadidőmmel párhuzamosan, és végre összeáll egy felnőtt takarítási rendszer- hát nem, közel se vagyok hozzá. Viszont szuper dolgokat főzök meg sütök, a kovászom még él és egész jól funkcionál, és B.-t mindig frissen főzött kávé várja, amikor csak szeretné.  

Akkor blogvember?

Neven Krcmarek, Unsplash

Ez most nagyon gyors lesz, mert tulajdonképpen már úton kellene lennem a második körös Halloween-ünneplésre (idén duplázunk, sőt nem csak a szokásos 1, hanem 2 haláltököt is faragni fogok, csak ki ne tiltsanak Zebegényből), de megpróbálom elkapni az új hónap lendületét, és egy kicsit többet blogolni...

A saját, kettesben-Halloween szuper volt, nem tudtuk, hogy Cicus mennyire bontja majd le a dekort, de csak a hirtelen felindulásból vett héliumos lufik madzagját próbálta mindenáron elkapni, meg a pekándiót leenni az asztalról (99%-ban teljesen hidegen hagyja az oda tett étel, ezért mindig meglepődünk, ha onnan kell leszednünk), más annyira nem izgatta- a karácsony mondjuk érdekesebb lesz majd). Nem teljesen az ünnephez illően, de végre nem csak ígérgettem B.-nek, hogy sütök majd hosszan érlelt kovászos pizzát, de meg is csináltam, sőt, a saját verzióm sajtmentes volt, és mégis klassz (a Palettától vettem kölcsön a koncepciót, és kicsit az Olaszországból kapott olívaolajjal is rásegítettem). 

Egyébként magamra se ismerek, már napok óta halogatom az amúgy várt programokat, mert csak össze akarok gömbölyödni a kanapén egy könyvtári könyvvel (sajnos Moa Herngren harmadik könyve annyira friss, hogy még rendesen előjegyzést se tudok rá leadni, de próbálkozni fogok). Így a 12 hónap-12 kiállítás csak egy kis csúsztatással fog teljesülni, de ha a következő pár napban eljutok a Hegyvidék Galériába, azt még októberre fogom lekönyvelni, és valamikor duplázok majd, rossz lenne ennyire az év végén elcsúszni vele.