Summer snapshots

 

Már elég régóta gyűjtöm ilyen formában a fotóimat: minden hétről pár képkockányi mozaik, és jó érzés akár pár év múlva visszanézni rá, hogy mik azok az apróságok, amikről amúgy teljesen elfeledkeznék, de abban a pár napban valamiért fontosak voltak. 

A mostani nyaramra hajlamos vagyok úgy gondolni, mintha öt perc alatt eltelt volna, nem fért volna bele semmi különös, és nagyrészt a lakásban ültem volna, arra várva, hogy mehessek valahová. Ehhez képest amikor összeszedtem, mi legyen az a 25 kép, ami belekerül az összefoglalómba, rájöttem, hogy mennyi olyasmi van, amiről nem szeretnék megfeledkezni:

- rollerezések a lezárt rakparton hétvégén, Duna és napsütés és szabadság; rollerrrel irodába menni
- rollerrel kijutni a Rómaira és Szentendrére
- margitszigeti piknik sajttortával és Sush Go-val
- az idei kedvenc új felfedezésem Pesten: Szúnyog-sziget, naplementék és fröccsözések
- pad thai-péntekek, nagy beszélgetések és Forest-jegeskávék tesómmal
- majdnem fél évnyi online után végre IRL-találkozó és késő estig tartó beszélgetés a kvízcsapattal
- egész délutánok az Orczy-kertben a fűben heverészve
- egy-egy kerthelyiségbe vagy teraszra kiülős vacsi a környéken (szép lassan találunk a 9.kerületben is új kedvenc helyeket, a Paletta egyelőre az egyik legerősebb jelölt)
- két olyan hobbi, ahol sikerült végre olyasmit alkotnom, amivel elégedett lehetek: varrás és portrérajzolás
- két "igazi" nyaralás, rengeteg szaunázás (ha már nulla strand), Duna-parton grillezés, szalonnasütés, tetőteraszon pezsgő, hegyoldalra néző kertben olvasgatás, Orfű és Pécs és Villány

the coolest roller gang

Andi, Unsplash

Nagyon sokáig gondoltam azt a városban rollerező felnőtt (rosszabb esetben öltönyös, általában a munkahelyükre siető) emberekről, hogy elviselhetetlen hipszterek, aztán jött a karantén, és mint annyi minden, ez is teljesen megváltozott. Március óta nem BKV-ztem, és bár az első egy-két hétben még jól is esett órákat sétálni, csak hogy eljussak a 9. kerületen kívülre is, azért az gyorsan kiderült, hogy ez hosszú távon nem fog működni- és az már akkor is látszott, hogy ez minimum hónapokig fennmaradó helyzet, de simán lehet az is, hogy a nyarat is így kell majd eltölteni.  

B. pedig beleszeretett az elektromos roller-ötletbe, főleg miután egyszer Lime-mal ment be a munkahelyére (utána én is kipróbáltam, de túl gyorsnak és ingatagnak tűnt az egész), és szokásos B.-stílusban megnézte az összes elérhető tesztet, típushibát, árat és beszerzési helyet, május végére pedig eljött a pont, amikor készen állt átugrani érte az egy saroknyira levő BestMarkt-ba. Meggyőztem magam róla, hogy ha már neki lesz egy, nekem se ártana, hogy tudjunk közös programokat szervezni- ha már az utazás teljesen kiesik, így talán megmenthetünk egy darabkát a nyárból. 

Eltelt egy kis idő, és már látszik, hogy mennyire jó döntés volt megvenni- hétvégente a lezárt rakpart tökéletes roller-terep (az az egyetlen, ahol tényleg merek 25-tel száguldozni, ami a max. sebesség, és a sima utcai gyalogoskerülgetéshez nagyon sok lenne), hétköznap pedig marad a Kopaszi gát, a Múzeumkert vagy a fagyizás a SugarShop-ban, ami így bele tud férni egy délutánba, és nem kell hozzá sem villamoson aszalódni, sem másfél órás sétával tervezni. Megvannak a rövidítések és a rutinok, és csak az időjárás tud megakadályozni benne, hogy minden nap menjünk valamerre (az esőt nem annyira szereti). 

Amit imádok benne:

- a szabadságot, hogy még ilyen óvatos-távolságtartó időszakban is bejárhatjuk vele a várost, és nem kell alkalmazkodni semmihez

- az összekacsintást a többi rolleressel (mostanában egyre több rolleres van az utakon, de egyelőre azért még mindig olyan érzés, mintha egy titkos klubhoz tartoznánk)

- be tudok menni vele a munkahelyemre, ha úgy alakul, szinte végig bicikliúton, nagyjából ugyanannyi idő alatt, mint busszal

- nem mindenki, de azért a többség odafigyel az utcán, elengednek minket, és nincs "már megint egy rolleres"-szájhúzgálás (vagy nem sok)

Ami nehéz:

- felcipelni a másodikra, lift nélkül (de úgyse járok mostanában konditerembe, a karizmaim legalább kapnak egy kis terhelést)

- ez az egész még viszonylag új, és nem nagyon vannak rá szabályok, hogy minek is számít egy elektromos roller (... van, ahol segédmotornak, ami a legfurább az összes verzió közül), úgyhogy most a járdán és a bringaúton megyünk,és próbálunk nagyon odafigyelni, óvatosnak lenni és nem akadályozni senkit

- és ezzel együtt visszatért az "idegesítő gyalogosok"-problémakör is, ami nagyjából ugyanannyira kiakasztó, mint amikor bicikliztem (próbálom nem feleslegesen felhúzni magam rajta, de amikor egy lánycsapat úgy érzi, hogy egyszerűen *muszáj* négyen egymás mellet sétálva lefedni a járda teljes szélességét, és felháborodni, ha bárki szeretné kikerülni őket... )

- a Lime-osok tényleg tudnak szörnyűek lenni, és lehetetlen helyeken eldobálni a már nem használt rollereiket