whirlwind

 

2025... elég erősen kezdett.

Már a dec.30-31. is elég sok feszültséget hozott, de azt hittem, nagyjából tudom kezelni, és a szilveszter is meglepően jól alakult azza együtt is, hogy aznap is dolgoztam. Utána az új év minimális lendületével két dologba vágtam bele:
- mindennapos jóga-kihívás (bár egyelőre még csak az egy hetes Prana) - ezt azóta sikeresen végig is csináltam
- végre rendbe akartam rakni a netezési szokásaimat, ezért hoztam pár szabályt, és elkezdtem sokkal kevesebb időt tölteni online (amit főleg a kezdeti időszakban meglepően könnyű volt betartani)
... és nem tudom, hogy ez volt-e az oka, vagy csak a gyűlő stressz + túl kevés pihenés, vagy a csillagállás, de hétvégére visszatért a szorongásom legintenzívebb, mindent elborító fajtája.
Szerencsére pár hetes kihagyás után tegnap újra volt terápiám, és utána éreztem, hogy talán kezd kicsit kibukkanni a fejem a víz alól (és a terapeutámnak is van egy elég meggyőző elmélete arról, hogy a felerősödő szorongás a haladással is járhat együtt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csinálok), de ez az a pont, ahol elég egyértelművé vált, hogy szükségem lesz valamilyen extra segítségre ebben, mert bár nem szorongok állandóan, de újra és újra visszatér, és olyankor mindent borít.

Így a tegnapi szülinapomat is elég hullámzóan éltem meg, bár hétfőn este még sütöttünk tortát B.-vel, ami klassz volt, aludni nem sokat aludtam, és még emiatt is extrán ki voltam magamra akadva (... ki teszi tönkre a saját szülinapját szorongással...?), de aztán reggelire tortát enni mégiscsak jó volt, és estére már fejben is inkább rá tudtam hangolódni az egészre. Az ajándékom végül az lett, ami szerintem legalább az elmúlt 2 évi bakancslistámon szerepelt fixen, de sose jutottam el a megvalósításig: egy külföldi koncert. Van egy fix listám, hogy kik miatt utaznék mindenképp, ha turnéznak errefelé (Hozier, War on Drugs, Portugal.the Man, Cage the Elephant), és bár csak nagyon későn, pár hete vettem észre, hogy a Cage the Elephant Európában lesz februárban, még pont lehetett jegyeket kapni a kinézett helyszínre (Berlin). Kicsit sajnálom, hogy csak küzdőtér van, komoly stratégiára lesz szükség, hogy lássak is valamit, de úgy voltam vele, hogy a túlgondolkodás helyett itt az ideje ezt is megvalósítani, úgyhogy tegnap megvettem a jegyet, és elkezdtem intézni a kapcsolódó dolgokat is (szabi, repülő, hotel...), és azóta egy kicsit jobban kapok levegőt. 

körvonalazódik

 

Az már régóta nyilvánvaló volt, hogy a klasszikus új évi fogadalmakat nem, vagy nem sokáig tudom betartani (a 30 napos, befejezett Yoga With Adriene-kihívás az eddigi rekordom), viszont a Susannah Conway-féle "év szava" működött már (oké, amennyire emlékszem, egyszer volt olyan, hogy a választott "shine" utána sokszor járt a fejemben, és hasznos is volt egész 2019-ben; leggyakrabban február-március környékére elfelejtem, és csak december végén jut újra eszembe az egész téma), és a pszichológusom is ezt javasolta, úgyhogy most megint nekifutottam a szó-keresgélésnek, bár egyelőre még nincs egyértelmű jelöltem.

Azt hiszem, része a problémának, hogy nem igazán merek vagy tudok nagyban tervezni, akár évekre is előre, és 2024-ben még az apróságok is nagyon sokszor borultak; idén inkább azt tanultam meg, hogy tudok alkalmazkodni, rugalmas maradni, és elengedni azt, ami felett nincs kontrollom - persze ezek is nagyon hasznosak, de nehezebb velük dolgozni. Ha már tanulságok, ebből egy egész komoly listát sikerült összeszednem (a kedvenc hírlevelem adta az ihletet, bár ha tennék fogadalmakat, akkor az is köztük lenne, hogy leiratkozok a hírleveleim 90%-áról, mert csak olvasatlanul átkerülnek a saját mappájukba, hogy utána soha ne nézzek rájuk, de Caroline pont a kevés kivétel egyike), az egészen apróságoktól (egy kis odafigyeléssel végre nem maradtam le az eperszezonról) a komolyabbakig (a legmélyebb és legfájdalmasabb elakadásaimmal is tudok dolgozni, ha megtalálom hozzájuk a megfelelő eszközt).
Egyben összefoglalva ez talán valami olyasmi lenne, hogy ne becsüljem le a mindennapi, kitartó, aprócska változások összeadódó hatását- a jövőre pedig talán úgy tudnám ezt kivetíteni, hogy nagyon sok mindent szeretnék folytatni abból, amit most csinálok, csak egy kicsit strukturáltabb/tervezettebb formában, mert még mindig ezer dologba kezdek bele, és csak nagyon keveset fejezek be, és sok mindenen tudtam változtatni, de attól még úgy érzem, hogy túl nagy körülöttem a káosz. 

Can you feel my love buzz

 

A tegnapi nap még nagyon kaotikus és egyben hatékony volt- nem gondoltam volna, hogy este 8-kor Tesco Disco online stream-re fogunk házi zselés szaloncukrokat csomagolni (az aranyszínű selyempapírba, amit B. élete kockáztatásával szerzett a Corvinból), de végül is működött... sajnos ahogy vannak napok, amikor minden, amihez hozzáérek, jól alakul, vannak olyanok is, amikor
- kicsit túlzásba viszem az agar-agart a szaloncukor-zselébe, és a múltkori tökéletes helyett inkább gumicukor-jellegű a végeredmény
- a megolvasztott bevonócsoki véletlenül se lesz temperált, de legalább beteríti a konyhát, nem akar megszilárdulni, később pedig már attól is törik, ha csak ránézek (a kettőből egyik se akkora probléma, be tudtuk csomagolni őket, és így szaloncukor-szerű az összhatás, csak az zavar, hogy amikor tét nélkül csinálom, szuper minden, most viszont...)
- sehol nem találok egy értelmezhető brownie-receptet, amiben nincs cukor, de banán/cukkini/cékla se, úgyhogy improvizálok, és a végeredmény nem elég édes + túl sok benne a vaj
... kifejezetten örülök, hogy a bejglit végül mára halasztottuk. 

Azt még nem tudom, hogy a vacsira vett steak hogy alakul majd, mert a végkimerülés szélén álló Steak Shop-os eladóktól először azt hallottuk, még sorban állás közben, hogy elfogyott a bélszín, aki csak ezért jött, nyugodtan menjen haza; aztán már bent az üzletben, amikor kértünk ajánlást valami másra, akkor javasoltak egy érlelt magyar bélszínt, ami "még jobb is, mint amit eredetileg venni akartatok"... úgyhogy passz, ki nézett be mit & pontosan mit hoztunk el, de szépnek szép, és valószínűleg finom is lesz.

Jó készülődést és boldog karácsonyt!

Sniff

 

Matt Briney, Unsplash

Mióta teljes munkaidőben itthonról dolgozok (fájdalmas utánaszámolni, de lassan 5 éve), sokkal kevesebbet fogalkozok a külsőmmel; egy csomó minden, mint a sminkelés, teljesen kiesik (oké, korábban se vittem túlzásba, de volt egy füstös szem-sötétbordó rúzs korszakom, és minimum korrektor-szemceruza-spirál nélkül azért nem hagytam a lakást... most 10-ből 9-szer eszembe se jut), és ahhoz is kell egy kis önfegyelem, hogy ne legyek mindennap ugyanabban a leggingsben és itthoni pulcsiban. A parfümökhöz viszont mindig is szerettem volna jobban érteni, és simán használom őket egy itthoni munkanaphoz is, ettől is összeszedettebbnek érzem magam egy kicsit.

Sokáig nem volt "felnőtt" illatom, általában maradtam az Yves Rocher- vagy Body Shop-testpermeteknél, és fél szemmel keresgéltem valami letisztultabb, tengeri vonalon (még régesrég volt egy Toni&Guy tengeri sós göndörítő spray-m, aminek imádtam az illatát). Végül online kutatómunka és élőben tesztelés után a Jo Malone Wood Sage&Sea salt-nál kötöttem ki (nem voltam biztos benne, de utánaolvastam, és ez egy uniszex illat, úgyhogy már előre éreztem a svéd trendeket :). Szerettem, használtam, többször is újravettem, viszont nagyon szerettem volna elkezdeni kísérletezni a niche parfümökkel, találni valami kicsit furábbat vagy érdekesebbet - már évek óta nézegettem a 7Scents-t, de úgy gondoltam, nagyon fura érzés lenne egy ilyen helyre beugrani nézelődni, és rettentő sokszor lebeszéltem magam róla.

Idén nyáron döntöttem el, hogy nem halogatok tovább, egy szombat délelőtt kézen fogtam B.-t és besétáltunk - szuper kedves és segítőkész volt az eladó, viszont több dolgot is megtanultam azóta: 1. nem vehetek hirtelen felindulásból illatot, mindenképp kell egy minta, amit többször is tesztelek magamon, hosszabb időszakokban (de: egyáltalán nincs ebből problémázás, és minden illatból van pár ml-s teszter) 2. a pacsuli valamiért "elhanyagolt/funkcionális alkoholista idősebb pasi"-asszociációkat hoz, egyszerűen képtelen vagyok elviselni (de amúgy nem én vagyok az egyetlen, B.-re is pont ilyen hatással van) 3. az online leírások és összetevő-listák alapján minimális az esélye, hogy el tudom dönteni, tetszik-e egy illat, vagy sem, a random keresgéléssel is pont ugyanilyen eséllyel találok jókat.

Végül lettek illatok, amiket megszerettem (a Tea&Rock n'Roll majdnem tökéletes, bár nekem kicsit sok benne a tea, és kevés a rock n'roll), a legfurább, amit próbáltam, a Perfume Sucks Flash 0021 (oké, ahhoz képest, hogy szarvasgombás, *annyira* nem is extrém, és egyébként harmonikus az összhatás, csak hozzám nem passzol igazán), és most végre megvan az, ami szerelem első pillanattól, ahogy magamra fújtam: a DS&Durga Steamed Rainbow (kicsit édes-gyümölcsös, kicsit zöld, kicsit tisztaságillatú, és feldobta az egész napomat, amikor néha megéreztem magamon).

Highlights

 

Amennyire nulla kedvem volt tavaly évet értékelni (és főleg tervezni), most decemberben újra és újra azon kapom magam, hogy 2024-en gondolkodok és listázom a kedvenc részeimet meg a legnagyobb eredményeket...ez az év egyáltalán nem volt könnyű vagy alakult a tervezettek szerint, sokkal kevesebb a tételesen felsorolható új és izgalmas "első", mint tavaly volt, és mégis azt érzem, hogy sokkal többet haladtam, még ha ez nem is mérhető feltétlenül külső mutatókban. 

You Will You Won't

 

Ahmed, Unsplash

Így két nap szabi után nem állok rosszul, sem a készülődés, sem a hangulat szempontjából- több, mint nulla, de közel sem tökéletes. Azt sejtettem, hogy kicsit sűrűre lett tervezve ez a hét, és B.-vel egyikünk sincs túl jó formában (de amikor megfázással indítottam a hétfőt, és ő már szabin volt, akkor átvette a teljes takarítást, és főzött nekem húslevest <3), szóval volt, amit végül el kellett engedni, pl. a két vezetésből az egyiket, ma reggel pedig az összes akaraterőmre szükség volt ahhoz, hogy hétkor felkeljek emiatt, de végül megérte-  életemben először mentem autópályán és 100 felett, és szépen megdobta a kilométereim számát (idén már ez volt az utolsó, és bár biztos írok majd rendes évértékelést is, röviden: a jogsiszerzés 2024-ben kipipált pontjai egyszerre hozták a legnagyobb kihívást és sikerélményt). A próbabejgli kicsit megcsúszva ugyan, de történik, ma felkerültek az új díszek az új fára, megvan a tökéletes karácsonyi andyourstories-illat, és lassan már tényleg csak olyasmi van a to do-listán, amit várok. Amiatt kicsit aggódok, hogy a karácsonyi steaket meg tudjuk-e majd venni 23-án (és persze már B- és C-tervem is van rá), de ha igen, akkor minden a tervezettek szerint alakul.

12/12

 

Már teljesen biztos, hogy nem lesz meg minden pont a "24 for 2024"-listámról, de amire nagyon büszke vagyok, hogy a 12 hónap-12 kiállítást sikerült teljesíteni (oké, a júliusra tervezett kiállítás átcsúszott aug.4.-re, de voltak duplázások, így végül *technikailag* összejött), a tegnapi Allegro Barbaro-val a decemberi is pipa, és bónuszként még nagyon klassz festményeket is sikerült találnom, szinte minden másodikat haza szerettem volna hozni. Csak hogy emlékezzek majd rá később is, itt a lista:

- január: TechnoCool, Nemzeti Galéria
- február: A múlt megjövendölése, Mai Manó
- március: Róma-Budapest, Virág Judit Galéria
- április: Kertész, Moholy-Nagy, Capa, Szépművészeti Múzeum
- május: Veszélyes csillagzat alatt, Ferenczy Múzeum
- június: Kudarcok Múzeuma
- július: -
- augusztus: Nyár a parton, Várkert Bazár; Martin Wanda- Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája, Mai Manó
- szeptember: Budapest Contemporary, Bálna
- október: Lépésváltás, Nemzeti Galéria; Picasso Múzeum, Barcelona
- november: Keserü Ilona Hommage, Műcsarnok
- december: Allegro Barbaro, Resident Art

Azt hiszem, ezek közül csak a Kudarcok Múzeumát bántam meg, és a Kertész-Moholy-Nagy-Capa-fotókiállítástól vártam sokkal többet, mint amennyit kaptam, a többi klassz volt (és festmények > fotók, ezt jövőre majd észben tartom).