I can't wash you off my skin

Kezdek rájönni, hogy a ruhakészítésben/átalakításban (is) az különböztet meg egy sikeres projektet a teljes kudarctól, hogy mennyire tudok rugalmas maradni. Ez a piros lenvászon valószínűleg el volt átkozva, mert amikor a jól bevált, többször is simán felhasznált top-szabásmintám alapján megpróbáltam belőle varrni egy egyszerű, laza A-vonalú ruhát, akárhogy is alakítgattam, egyszerűen nem stimmelt, elállt, fura volt, nem működött (cserébe 2 méternyi viszonylag drága anyagot is elpazaroltam rá). El kellett telnie pár hónapnak, amíg leporoltam magam, újrakezdtem az egészet a kiindulás-szabásmintától, és kicsit más megközelítéssel, de egy még jobb topot raktam össze belőle. Rendelnem kellett egy extra fél métert (és még utána is benéztem valamit, mert ahhoz pont nem volt elég a plusz anyag, hogy az elejét egyben kiszabjam belőle- ezért van a közepén is egy varrásvonal), és kicsit trükközni, de végül megszületett a felső, és sokkal jobban illeszkedik, mint eddig bármelyik.

Még mindig elcsúszhatott volna az egész a linóprintnél, aminél nyomdázáskor csak egy próbálkozásom volt javítási lehetőségek nélkül, de annyira tetszett az Ivan-logó így, hogy nem tudtam nem kipróbálni, és végül teljesen rendben is lett (oké, a blokkot újra kellett faragnom, de most először sikerült a tradicionális helyett puha linóval dolgozni, amit egy kicsit olyan érzés faragni, mintha sajtból lenne, de sokkal precízebbek és vékonyabbak lettek a betűk körvonalai, mint az első verzióban).

Ezek után amikor a textilfestésnél egy rövidnadrágon a mélyebb sárga szín mellett fura sötét pigmentfoltok is megjelentek (se előtte, se utána semmivel nem fordult elő ugyanez, még az a póló is teljesen folttalan lett, amit ezzel egyszerre, ugyanabban az edényben színeztem át), nem mondom, hogy szemem se rebbent, de szinte azonnal volt tervem rá, hogy lehetne jól kijönni belőle - van egy páfránymintás, viszonylag nagy stencilem, meg végtelen mennyiségű festékem, és a foltok amúgy is kicsit páfránylevél-alakban rendeződtek, legyen akkor páfrányos a nadrág. Egyelőre csak az egyik szárán tüntettem el a legnagyobb foltot így, de az látszik, hogy koncepció jó, már csak végig kell csinálnom. 

off to a good one

 

Amel Majanovic, Unsplash

Mondhatnám azt is, hogy nem indult túl jól ez a nap/hét, mert tudtam, hogy délelőtt már tényleg le kell ülnöm, és be kell adnom a millió túlbonyolított nyomtatványt, amire szükség van ahhoz, hogy regisztráljanak álláskeresőként (így is több, mint két hete halogattam), de amikor a diplomám bescannelt példányát kerestem, megtaláltam a Google Drive-omon egy "álláskereső" mappát, amiben a legutóbbi körben szépen feltöltöttem minden szükséges papírt, úgyhogy a három-évvel-ezelőtti-én megmentett (vagy legalábbis spórolt egy csomó időt). 

Annyira nagy a rádiócsend a beadott állásjelentkezésekkel kapcsolatban, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy pár HR-esre is jelentkezek- tegnap körbenéztem profession-ön, meglepően jók (is) vannak, a csavar benne csak annyi, hogy általában IT-s cégeknél. Passz, hogy egy hét éves lyukkal az önéletrajzomban mennyire hívnának be egyáltalán (és főleg, hogy szeretném-e csinálni, még ha csak átmenetileg is), de lehet, hogy adok neki egy esélyt.  

mon the biff

Oké, a nyár tényleg és teljes mértékben beindult ezen a héten, eddig volt

- mangós sör és délutáni/kora esti (... nem mintha 8 előtt bármi élet lett volna) Tesco Disco, többek közt a blog címadó dalával
- egy tökéletes Biffy Clyro első sorból, a basszgitáros pengetőjét elkapva (egyébként meglepően kevesen voltunk, de az együttes így is hozta a 110%-ot, és hallottam ezt meg ezt élőben, ami miatt önmagában is megérte volna)
- hivatalosan is lett forgalmi vizsga-időpontom, és csütörtökön összehoztam az első olyan próbavizsgát, amin már átmentem volna, úgyhogy nem reménytelen a helyzet
- cicasimogatás a Herosz állatmenhelyén, amit nagyon régóta terveztem már, és szuper volt, mindenképp megyek még, amíg ennyire ráérek

would kill for a drink in this casino

 

Zseniális volt az Ivan-koncert múlt héten (az meg extrán, hogy a Kérdőjelek...-ben Giorgio is énekelt), játszották az egész új lemezt, és egész simán sikerült bejutni az első sorba, ahol a tömeg se volt egyáltalán nyomasztó; remélhetőleg ugyanilyen jól fog folytatódni a nyár (rajtam nem múlik, holnap Biffy Clyro-ra megyek). Hétvégén pedig hosszú idő óta most először strandoltam/áztam medencében úgy, hogy egy minden szempontból kényelmes fürdőruha volt rajtam, szuper érzés (a strandkendő is nagyon jól bevált, és nem hagyott maga után sárga festékcseppeket).

autopilot

 

Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet, de a szombati két állásjelentkezés után vasárnap este 10 körül egy harmadikat is beküldtem (ez külföldi és full remote lenne, ráadásul még a logójuk is szupercuki) - és hiába mondtam el többször is magamnak, hogy mostantól már nem az én kezemben van, azért ma délig nagyjából százszor frissítettem az emailjeimet, és a biztonság kedvéért visszaadtam a hangot a telefonomra, de nyilván még nem volt reakció (biztos nem is fog hívni egyik se).

Egyértelműen túl nagy hatalmat kaptam azzal, hogy felfedeztem a Columbus ruhafestékeket - a múltkori sima napsárga után a leendő standkendőmhöz vett textilt már három különböző árnyalat keverésével sikerült befesteni, először azt hittem, hogy karamellbarnára, de igazából egy nagyon mély és meleg sárga lesz a vége, és imádom, pont ezek azok az árnyalatok, amiket boltban képtelenség találni. A sál mintája is egész jól alakul, csak nagyon-nagyon türelmesnek kell hozzá lenni (és nagyjából háromszor annyi textilfestékre van szükség hozzá, mint gondoltam volna). 

Sparks

 

Nagyon élvezem, hogy mostanában szinte minden alkalommal úgy lépek ki itthonról, hogy van rajtam legalább egy saját kézzel készített ruha/ékszer/táska - egyébként szükség is van rá, mert amennyire megörültem neki, hogy egyetlen fast fashion márka egyetlen boltja hirtelen tele lett olyan színekkel (fűzöldek, téglavörösek és barnák) és anyagokkal (len és viszkóz, legalább nyomokban), amik tökéletesen nekem valónak tűntek, csak fél óra próbálgatás kellett hozzá, hogy kiderüljön, minden maradt a régiben, és egyik se lesz jó.
Cserébe a Rayherben valami teljesen más miatt nézelődve megtalátam a tökéletes stencilt az egyik sálhoz, amit tervezek, délután a Canvában össze is állt hozzá a minta (kár, hogy a tényleges megvalósítás sokkal, de sokkal tovább tart, mint a digitális rész...de igyekszem türelmesnek lenni, ez az első olyan eset, hogy textilfestékkel nekiugrottam egy ekkora felületnek,  ez a próbálkozás valószínűleg még nem lesz az igazi).

Sajnos így, hogy a végéhez közeledik a május, egyre jobban nehezedik rám a súlya annak, hogy még mindig a kisujjamat se mozdítottam az álláskeresés kapcsán - az egyetlen igazán szimpatikus hirdetésnek pedig holnap jár le a határideje, úgyhogy ma nagy nehezen neki is álltam frissíteni az önéletrajzomat (csak hogy utána kiderüljön, hogy semmi szükség rá, és egy 20+ kérdéses Google Form-on kell átrágni magam, még szerencse, hogy a hirdetés olyan jó volt, amilyen, különben 5 perc után feladtam volna). Ha már idáig eljutottam, gyorsan beadtam a jelentkezést egy másik helyre is, kíváncsi vagyok, lesz-e bármi reakció.

egymondatosok

 

Katja Anokhina, Unsplash

Továbbra is cérnaszálak borítanak minden létező felületet, de ma kiderült, hogy van egy teljes saját készítésű outfit (top+nadrág+táska), amit fel tudok venni (... vagy fel tudnék, ha 10 fokkal melegebb lenne, és kevesebb eső). 

Majdnem két hónapos kihagyás után a héten újra kódoltam (az elmúlt 3 napban mindennap, egyelőre ennyi is a célom vele, sokkal inkább a rendszeresség, mint az óriási haladás), és jutalomképpen tegnap este láttam egy álláshirdetést, ami egészen jól nézett ki.

Már a címadó dal megjelenésekor sejtettem, de most már biztos, szuper lett az új Ivan&the Parazol, és legyőzve a Budapest Park-fóbiámat, jövő héten élőben is meg kellene hallgatni... 

Kicsit tartottam tőle, de Jason Mantzoukas teljesen jól működik az eredeti Taskmasterben, az ausztrál évad viszont továbbra is marad a kedvenc.