Vroom

 

Daniel Thiele, Unsplash

Mostanában egyértelműen az a heteim legnagyobb kihívása és egyben sikerélménye, hogy járok vezetni- kezd összejönni a heti egy alkalom, ami egy egész jó ritmust ad (kevésbé érzem az, hogy nulláról kell kezdenem, amikor újra kormány mögé ülök), és bár legutóbb sikerült a szakadó esőben vezetést és a párhuzamos parkolást is először kipróbálni, egyik se volt annyira traumatikus, mint számítottam rá.
A környezetemben hallott és online olvasott sztorik alapján őrült nagy szerencsém van az oktatómmal, és/vagy tényleg jó taktika volt, hogy teljesen hidegen hagyott, ki hol és milyen autóval tanít, és csak a KRESZ-órák alatt megismert személyiséget vettem figyelembe - és így sikerült valaki olyat találnom, aki őszintén kedves, nyugis, biztonságban érzem magam mellette, és többé-kevésbé tud úgy motiválni a komfortzónám elhagyására, hogy nem feszülök be tőle (egyébként ez lehet az egyik legnehezebb, bár gondolom, a tanároktól elvárás- tudatosítania magában, hogy az, ami neki sima ügy és rutin, az nekem még mennyi erőfeszítéssel jár).

 
Szerdán jött össze a 100 levezetett kilométer, és most már voltak olyan pillanatok, amikor azt érzem, hogy én irányítom a helyzetet, és kicsit élvezni is tudom - ezzel együtt rendesen meg szoktam szenvedni a rutinpályáról kijutással (a világ legfurább négysávos útjára kell rákanyarodni, ahol rendszeresen járnak buszok is) a rengeteg budaörsi körforgalom még mindig hajtépős, és kevesebbszer merészkedek 30 fölé, mint kellene, de most már el tudom képzelni, hogy egy év múlva csak bevágódok egy GreenGo-ba, és átautózok a városon. A jobb és a bal irányt kevesebbszer keverem össze, mint számítottam rá, és bár térben nehezen tudom összerakni, hogy a tolatva parkolás hogy is áll össze, azért a kapott támpontokkal így is szokott működni, most már csak be kell gyakorolnom . 

Eredetileg úgy kezdtem nyáron, hogy a lehető leghamarabb le akarom tudni az egészet, és ősszel már jó lenne jogsit szerezni, most azért már érzem, hogy ebben a tempóban haladva valószínűleg arrébb van még, de most ez is az egyik kihívásom - nem sürgetni magam, hanem lépésről lépésre, biztonságosan felépíteni a tudást és a rutint, tart, ameddig tart (úgyis a jövő nyári kirándulásokra lesz majd igazán szükség rá, addig meg csak összehozom...)