Ajánló

 

Sergey Zolkin, Unsplash

Csak pár apróság, amit mostanában találtam, és szerettem:
- E.D. elképesztően alapos és hasznos blogbejegyzése a testedzésről, nagyon jól megvalósítható pontokkal (már szereztem is egy SMR hengert azóta, holnap keresek videót a használatáról)
- végigbólogattam, amit Teri írt a diétáról, vagyis főleg az indokokról, hogy hogy érez a testével kapcsolatban, és miért vágott bele, pont ugyanez (bár nem hiszem, hogy lenne önfegyelmem azt az étrendet követni, de azért próbálom úgy alakítani a saját kalóriáimat és makróimat, hogy működjön)
- és két INFP-videó; ha valaki esetleg ugyanez a típus, vagy csak érdekli a Myers-Briggs-téma, mindkét srác youtube-csatornáján nagyon jó tartalmak vannak ezzel kapcsolatban:
18 Things I Wish I Knew as a Younger INFP (Shermant már csak a hangszíne miatt is megéri hallgatni, mindegy, mi a téma, két mondat tőle, és érzem, hogy igen, minden rendben lesz) és 5 Signs You're Not An INFP (kicsit extrém szókinccsel, de azért követhető)

Right direction

 

Amilyen ez a hét volt, teljesen kiesett a fókuszból, hogy kevesebbet legyek gép előtt- és még ezzel együtt is találtam pár olyan változást, amik mintha beépültek volna. Ami a legmeglepőbb, hogy egy egyszerű 5 perces időkorláttal valahogy sikerült oldanom az insta- és tumblr-függőségemen, ma délután 5 körül jutott eszembe, hogy ma még nem is jártam ott, és igazából nem érzem, hogy hiányozna. Amikor mégis felnézek, általában már nem töltöm ki a teljes 5 percet, egyre ritkábban találok olyan tartalmat, amiben tényleg el tudok merülni, és a feleslges köröket elég jól kiiktattam.

A mobilomról is töröltem az appokat már hónapokkal ezelőtt, és most, hogy szerettem volna kísérleti jelleggel újra posztolni instára, nagyon nem esik jól a mobilfelület- akkor, egyszeri lendületből feltöltöttem három képet, és azóta se nagyon nyitottam meg, úgy tűnik, ez most egy ilyen "blog only" időszak, még mindig.

Facebook-on többet vagyok, mint eddig, egyrészt az art journal-csoport, másrészt a beszélgetések miatt, de szedtem le egy Chrome extension-t, ami teljesen eltünteti a hírfolyamot, így nem csak megígérem magamnak, hogy nem fogok ránézni, hanem ha akarnék, se tudnék, esélye sincs beszippantani. Nem mondom, hogy készen vagyok, még bőven van hova optimalizálni ezt az egész online töltött időt, de azt vettem észre, hogy minél konkrétabb szabályokat hozok, annál egyszerűbb tartanom őket, és kifejezetten tetszik az irány. 

Doing Things

 

Ez most nem az a sokáig alvós, kényelmes tempójú, töltődős-szemlélődős szabadság, mint mondjuk amilyen a karácsony körüli időszak volt, hanem kőkemény meló, de eléggé élvezem. Haladok a mobilapp-tutoriallal, szerencsére szimpi az oktató (hangja) és jó a leckék ritmusa, másfelesre emeltem a sebességet, és így simán át tudok venni mindent, amit egyszer már hallottam/használtam, de elfelejtettem, vagy csak jól jön hozzájuk valami kiegészítés/rendszerezés/háttér.
Annak idején, amikor belevágtam a Flutterbe, rögtön volt hozzá éles projekt is, úgyhogy sokkal többet és jobb tempóban felszedtem róla, mint most, de pont ezért a rendszerezés, szép kód, alapok egy része ki is maradt (lényegében meg kellett oldani, és nem az volt a fő szempont, hogy a legelegánsabban)- most ezt egyensúlyozom ki, hogy amikor eljutunk odáig, hogy íródhat a saját app, az valami olyasmi lehessen, amire tényleg büszke vagyok. 

Emellett pedig úszunk a post-it-tengerben, múlt hét végén tele volt velük a nappali padlója- elkezdtük kielemezni a kérdőíveket (<3 minden kitöltőnek), nagyon sok érdekes gondolat, igény, elvárás került elő, amiket izgalmas lesz összegezni.
Amikor pedig nem az appon pörgök, akkor haladok a 100 napos art journal-kihívással (volt egy-két mélypont, amikor nagyon fáradtan ültem már oda a füzethez, és még arra is nehezen tudtam rávenni magam, hogy a szövegeket összeszedjem), ma töltöttem fel a 25.-et, a negyede kész :), sétálok mindenfelé, hogy meglegyen a napi 5000 lépés (egyelőre még ennyit is szokatlan kint lenni, és kiakasztó, hogy mennyivel kevesebben hordanak maszkot, mint korábban), és kalóriát számolok, ami most valahogy nem tűnik annyira teljesíthetetlennek, mint eddig.
Fura, de nem nehéz tartanom a napi keretet, sőt, rájöttem, hogy igazából a sokkal mozgásszegényebb itthon töltött időszak alatt valószínűleg jóval kevesebb kaja is elég lenne, mint gondoltam volna (korábban 1500 alatt éhen akartam halni, most étkezések előtt kicsit jobban érzem, hogy ideje lenne enni, de igazából semmi extra). Próbálgatok új sportokat is, hétfőn jógáztam, szerdán futás után megnéztem egy 20 perces HIIT-et, ami miatt azóta is izomlázam van, valószínűleg megtartom heti 1-2 alkalomra (legalább megtanulom végre a fekvőtámaszt). 

Szóval, kipihentem magam? Egyáltalán nem. Ezzel együtt el tudnék viselni így egy hónapot vagy kettőt, de jövő héttől muszáj lesz elengednem ezekből a dolgokból párat, hogy a munka is beférjen valahová...  

Yay

 

(eredeti grafika, még több Batmannel: Pásti Nóra)

Ma elindultam itthonról maszk nélkül. Pár lépés után rájöttem, hogy valami nem stimmel, és még vissza tudtam fordulni érte, de akkor is, valószínűleg annyira feldobott a tavasz közelsége meg a tervezett parkban-padon-ülős-levesevős ebéd, hogy pár pillanatra kiesett a vírushelyzet, mint olyan... mondjuk nem tartott túl sokáig, túl hideg volt a padhoz, és túl nagy sor a levesesnél, de hoztunk hambit a Black Cab-ből, és még pár korty gyümölcsös sört is ittam hozzá, elég tökéletesen pénteki ebéd lett belőle így is.

Elképesztően utálom, ha egy dalból csak annyi van meg, hogy "woohoo"-val kezdődik (és nem a Song 2), és hosszas gondolkodás után max. még annyi, hogy feldolgozás, popzene, és talán brit indie... egész délután idegesített, de elcsíptem, ez volt, most már minden jobb. Már csak azt várom, hogy elfogyjon az utolsó feladatom, és nekiállhassak a gitár-linóprintnek (szerettem volna egyet, ami pont olyan, mint a saját gitárom, de sose sikerült jól eltalálni az arányokat, most meguntam, és nyomtattam belőle egy fotót kiindulási pontnak, így már annyira közel lesz, amennyire csak lehetséges). 

Next week

 

Úgy döntöttem, jövő héten szabadságra küldöm magam- elég lassú a tempó mostanában bent, de nem is túl motiváló, és úgy néz ki, a különmeló is tolódik bizonytalan jövőbeli időpontra, tökéletes az alkalom, hogy rákészüljek egy kicsit a projektre.
Így kényelmesen le tudom porolni a mobilapp-fejlesztős tudást, amit még ősszel begyűjtöttem, meg kicsit jobban utána tudok nézni annak, amire valószínűleg szükség lesz majd, de még nem csináltam eddig... meg persze kószálhatok nap közben a városban, utolérhetem magam mindenféle kreatívval (kitartóan gyártom az art journal-oldalakat, lassan már a füzet felénél tartok, de emellett más nem nagyon fér már bele), és ha stimmel az időjárás-jelentés, már elég tavaszi lehet az idő ahhoz, hogy megpróbáljak magamba szívni egy kis napsütést.
Fejben valamiért május környékére teszem azt az időpontot, amikorra mindketten kiszabadulhatunk itthonról (lehet, hogy ez túlzottan optimista, egyelőre csak B. kapott értesítőt a várható oltásról, én még eléggé a sor vége felé lehetek), és kell valami, ami addig is tartja bennem a lelket. 

Move me, baby

 

A Valentin-nap alaphangulatát elég jól megadta, hogy felugrottak B. szülei, négy óriás szemeteszsáknyi cuccal (főleg takarók meg egy kósza pizzasütő, ha valakinek szüksége van bármelyikre, szóljon!), utána a nagy vasárnapi ebédfőzés legvégére elment az áram... Szerencsére már majdnem teljesen kész volt a kaja, és ugyanaz a villanyerelő, aki tavaly a beköltözésünk utáni napon egyszer már megoldotta ugyanezt a problémát, fél órán belül itt is volt (most már rendesen elmentettem a telefonszámát, bár nem nagyon maradt a házban biztosíték, amit lecserélhetne...)

Mindenesetre nem állíthat meg minket se áramszünet, se raktárhelyiséggé változott hálószoba, itt este kádban ázás lesz és pezsgő, meg ez a masszázstömb.
(Utólagos tanulság: ne próbáljátok ezt a szívecskét adni blobjegyzés-címnek: <3, mert elszáll az egész HTML-hibával, és írhatjátok le még egyszer ugyanazt emlékezetből, kihagyva az utólag feleslegesen hosszúnak ítélt cukormentes gofriról szóló bekezdést). 

Maybe I was a little too wild in the 70s

 

Abderrahmane Meftah, Unsplash

Sokadik Tiny Habit, hogy munkanapokon a reggeli első meeting (9:30) előttig offline maradok- hétvégén úgy voltam vele, legyen 10 óra a határ, úgyis tovább alszok... csak ma sikerült felkelnem 7 körül, szóval végtelen hosszúságúnak tűnt a reggelem (a legjobb értelemben), és a tegnapi nagyon belemerülős tréningfeladat folytatásán kívül a legfrissebb art journal-oldalakkal is tudtam haladni (most nem megy az, ami a tavaly tavaszi kihíváskor, hogy szigorúan 1 nap- 1 befejezett oldal, egyszerre párhuzamosan csinálok többet is, és kevésbé naplójellegűek a szövegek rajta). 

Miközben betűket vadásztam a 73-as IM-ből, észrevettem, hogy az előző tulajdonos pirosra színezte az újság hátoldalán a toplistán David Cassidy nevét, akiről mostanáig nem is hallottam, de ez után nyilván muszáj volt megkeresnem az "I am a Clown"-t... meg utána akkor már a többi dalt is, ami szerepelt a listán. Szuper, hogy Alice Cooper az első (vannak ennél jobb dalai is, de asszem, csak 89-ben jelent meg a Trash, amit hallgatni szoktam tőle), de őt és a Jackson 5-ot leszámítva a többiek teljes mértékben ismeretlenek:

Mindenesetre fura elképzelni, hogy anya mondjuk akkor még csak kilencéves volt, de akár ő is elcsíphette ezeket, és hogy volt egy fiatal, aki ezt a konkrét újságot lapozgatta majdnem ötven évvel ezelőtt...