Mosonmagyaróvár/Marseilles

Hétfőn úgy döntöttem, hogy a szenvedés helyett sokkal konstruktívabb megoldás, ha veszek ki két nap szabit a lehető leghamarabbra (még akkor is, ha nincs belőle túl sok... decemberben még mindig mehetek fizetés nélkülire, ha úgy alakulna), akkorra betervezem az összes strandolást, amit csak szeretnék, és így addig talán kicsit jobban tudok koncentrálni a szürke hétköznapokra. Eddig egész jól működik, bár ma reggel pl. sokat segített átbiciklizni az épphogy ébredező 5.kerületen, és végre beülni egy közösségi irodába (nem vagyok kifejezetten hatékonyabb, mint a saját íróasztalomnál, de a szabadság-faktor nagyon tetszik).
Attól is jobb minden, hogy egyre több időt töltünk a közeli parkban, tegnap délután futás közben láttam három yorkie-babát sétálni, és a lent megevett gyros-vacsink közben újra találkoztunk velük (kajával a kézben könnyű népszerűvé válni a kutyák közt, rendszeresen felbukkant a padunk alatt egy szimatoló tacskóorr). 

Odabent finoman igyekszem terjeszteni a magyar dolgokat, bár már a "jó étvágyat" is bonyolultnak tűnt kicsit a visszajelzések alapján, de minden sprintünket városokról nevezünk el, és az M betűnél a "Mosonmagyaróvár" kihagyhatatlannak tűnt (majd edzek a vezető fejlesztővel egy kicsit, mielőtt ki kell mondania a demónkon).
Anya+tesóm közben átmentek Marseilles-ba, és most onnan kapom a street-art képeket tőlük (lsd. szárnyas macska), meg a szebbnél szebb mintás textileket az ottani boltokból- most már muszáj lesz újrakezdenem a varrást, mert ezeket nem hagyhatom ki (csak le kell szűkítenem valahogy a kívánságlistámat).

I think of you more than you know

 

Villámgyorsan eltelt ez a hétvége, végre bejutottunk az azték szabadulószobába (... és ki is jutottunk, nagyon élveztem, bár nem mondom, hogy szervezettebbek lettünk volna, mint korábban, pedig most akartam letesztelni a tippeket, de annyira elkapott a hangulat, hogy nem jutott eszembe), szombaton kora reggeltől folytattam a linózást, és már tényleg printek borították a nappali minden vízszintes felületét, de mára befotóztam őket, és most éppen a Canvával küzdök, meg a digitalizálásukkal; a saját tervezésű póló már volt rajtam teljes egy alkalommal, de ennek örömére nagyon régóta először sikerült kicsit érdekesebben kombinálni a megjelenésemet a szokásos farmer-pólónál (ok, nincs "farmer" farmerem, de átlag 2 nadrágot variálok átlag 3-4 egyszínű felsővel az elmúlt jópár hónapban, szóval ihletem sincs az öltözködéshez).

Semmi, de semmi kedvem nincs újra dolgozni, múlt héten minden nap teljesen kifacsartan álltam fel a gép elől, és a tavalyi szinte teljesen elmaradt/végigstresszelt nyár után most ordít bennem valami, hogy egy percet se akarok bent a szobában, keretek közé zárva tölteni, menni akarok, érezni a napsütést a vállamon, csobbanni medencékben, új városokat felfedezni, MOST, mindent (oké, az se segít, hogy anya épp Párizsból küldözget képeket, ahová tesómmal ugrottak ki pár napra, és utána mennek tovább Marseilles-be...). Ezen mérsékelten javít, ha kiegyensúlyozottabbra szervezem a hétköznapokat, és belecsemépszek legalább egy kis kalandot, de összességében nem elég, elpárolgott a motivációm (és azzal is dolgoznom kell, ha nem akarok a saját agyamra menni, hogy miért érzem magam szörnyen, ha valamiben valaki látványosan jobb nálam- ez valószínűleg még az általános iskola csomó sérüléséből gyűrűzik tovább, de úgy érzem, két kategória van, és vagy én vagyok a legjobb, vagy nem vagyok elég jó, és szörnyű következmények lesznek).

Kicsit rácsúsztam Netflixen a Surviving Summer-re, csak mert a céges csapatépítő szörfhelyszín, és bár életemben nem csináltam még, elgondolkodtam rajta, hogy ki kellene majd próbálni... hát, a sorozat nem győzött meg róla, hogy ez nekem menne bármilyen formában, de a hangulata nagyon átjön. 

(Ja, és szolgálati közlemény: átállítottam a kommentelési szabályokat, ha valaki szeretne névtelenül írni valamit- vagy csak szivatja a blogger, mint engem is, és nem tud belépni a google-fiókjával-, hajrá, most már szabad a pálya :)

Messy

 

Három napnyi nyűglődés, energiátlanság és motivációhiány után ma reggel úgy keltem fel, hogy fagyimintás pólót akarok csinálni, úgyhogy neki is ugrottam- a fürdőszoba egy ponton úszott a fekete festékben, és a nappali minden felületén linóprintek száradtak (valamiért a legelső, tesztnyomásnak szánt lett a legjobb, de ezen már meg se lepődök). Mire B. felébredt 9 körül, sikerült befejeznem, és legalább akkora rendet raknom, hogy ne boruljon ki (annyira), most pedig el kellene engednem az egészet, és a reménytelennek tűnő hibával foglalkozni egy kicsit, ami már a tegnapi napomat is megkeserítette (nem is csoda, hogy a héten nem annyira érzem magam frontendes szuperhősnek, a legutóbbi két feladatom ilyen hiba-bogozós volt, és óriási sikerélmény, amikor végre megoldódik, de addig szenvedés). 

Egyébként szerdán befutott a saját tervezésű póló, objektíven nézve teljesen jó lett, csak még szoknom kell, hogy mennyire nagy rajta a minta... és valahogy átállítanom a nézőpontot, hogy ne csak a hibákat figyeljem, hanem az összhatást, ami azt a vintage-agyonmosott-minimalista-rocker vonalat kapta el, amit szerettem volna (ehhez egyébként jól jön, hogy a póló alapszíne se igazi fekete, hanem egy tompább sötétszürke). Ma reggel vettem egy nagy levegőt, és bedobtam a mosásba, szigorúan csak 30 fokon, és most türelmetlenül várom a végeredményt...

Egy kicsit máshonnan megközelítve a póló-témát, újra felfedeztem a Qwertee-t, és bár az a minta, amit igazán szeretnék, még a szavazós szakaszban tart, így is simán találtam kettőt, ami *kell*, B. is nagy nehezen leszűkítette kettőre a saját kívánságlistáját, és meg is rendeltük őket- elvileg tegnap feladták a csomagot, kb. két hét alatt itt is lesz.

Get on with it

El se hiszem, hogy tegnap vásároltunk legutoljára az Örömsütiben... ez volt a kedvenc cukormentes cukrászdánk a környéken, innen volt az utolsó három szülinapi tortánk, a pogácsájuk függőséget okozott, és... ennyi volt, ma már bezárt. (Mindenesetre tegnap elcsíptünk egy olyan túrótortát, amit a hétvégén megpróbálok újraalkotni). Viszont ha minden jól alakul, ma megérkezik a sk. pólóm, már elképesztően várom, hogy élőben milyen (és végre lett valami update a múltkori poszterkészítésről is, ami elindította az egészet, bár egy kicsit "nem gondoltam ezt végig" jelleggel, de az alapvető mondandójával egyetértek, nekem is adott egy óriási adag kreatív lendületet az eredeti ötlet/kiírás).

Ez a hét lesz az a hét, ahol megpróbálom valahogy normalizálni a tényt, hogy euróban van a fizetésem- egyelőre fixen úgy érzem, mintha nyaralás alatt költeném az arra a hétre átváltott összeget, és még rengeteget kell kísérletezni ahhoz, hogy kiderüljön, mit hogy éri meg fizetni/melyik számlán tartsam/hogy lehet a legjobban félretenni belőle. Most kivételesen van pár dolog, amit szeretnék venni (visszaszabadulni pl. Skinsmart-ra és kiegészítgetni az elég lightos arcápolási rutinomat, vagy szerezni pár menőbb textilt a varráshoz), és a közösségi irodák kipróbálásába is bele akarok vágni (hogy mire 30 fok lesz, és kell majd a légkondi az életben maradáshoz, már legyenek kipróbált, fix helyeim). Most pedig fejest ugrok újra a kódba- úgy néz ki, sikerült megértenem és kijavítanom a hibát, amit kergetek múlt péntek óta, és most egy kicsit kifejezetten rocksztárnak érzem magam tőle.

Round and round

Szuper volt a mininyaralás, főleg mert már igazából már péntek este elkezdődött, amikor B.-vel a Mészársteak-ben ünnepeltünk, szombaton pedig beültünk a Felix-be anyával és tesómmal, úgyhogy a jobb oldali listán a brunch is pipa (és végre felvehettem valahová a kedvenc blézeremet, bár odafelé Bubival mentem, amihez annyira nem passzol, visszafelé pedig beleestem az "elfogyott a mobilnetem, úgyhogy nincs BKV-app+nincs Bubi-app, és nem tudom feltölteni az egyenlegemet se"-csapdába, és majdnem egy órát sétáltam, de valamiért a Spotify hajlandó volt offline is működni, úgyhogy kibírtam). Délután pedig indultunk Szentendrére, és onnantól tegnap reggelig a jacuzzi-szauna-svédasztal háromszögben léteztünk (ja, és pezsgőztünk a tetőteraszon, meg összebarátkoztunk egy szarvasbogárral).

Már vadászok egy ideje Burda Easy-re, és bár pünkösd miatt minden zárva volt, reménykedtem benne, hogy az autóúton visszafelé beleakadunk valahol egy Shell-kútba, mert ott jó eséllyel lehet kapni. Összejött a dolog, megvan az újság, és megvan a terv is (már megint...), hogy mit varrok legközelebb: egy laza, A-vonalú ruhát (csak a fodor nélkül). Ezzel újra elkapott a ruhatár/varrás-projekt, főleg miután elolvastam ezt a cikket (bár én is össze tudnám foglalni ennyire leegyszerűsítve a nyári stílusomat...), és megtaláltam ezt a videót, ami nem is annyira a technikával/megvalósítással foglalkozik, inkább a tervezést és motivációt járja körbe nagyon alaposan. Még csak végigfutottam, egy kicsit több időt akarok majd tölteni az egyes kérdéseknél, de már most nagyon jónak tűnik (és youtube-videóhoz képest meglepően hasznosak a kommentek is).

Elég nehéz visszarángatni magam a hétköznapokhoz, az segített egy kicsit, hogy hivatalosan is megvan a következő nyári program: megvettük a jegyet (és lefoglaltuk a szállást, mert megöregedtünk és már nem sátorozunk) a Bánkitó fesztivál szombatjára. Egy katasztrófa a weboldal, nagyon-nagyon nehezen lehetett levadászni, melyik napra mi a lineup (és azt a mai napig nem tudom, melyik koncert mikortól kezdődik, de... majd legkésőbb ott úgyis kiderül; abba meg már bele se menjünk, miért gondolta bárki is, hogy a lila háttéren neon világoszöld betű olvasható és/vagy jól néz ki), de amikor láttam, hogy a Middlemist Red azzal a nagyzenekari verzióval lép fel, amivel a tavaszi, MüPás, csak online közvetített koncertjükön is, akkor eldőlt, hogy Carson Coma, Platon és Ricsárdgír ide vagy oda, ezen ott kell lennem (B. pedig szerencsére nem a zene miatt jár fesztiválokra, bármilyen fura is ez, most éppen jól jött).

T-shirt weather

 

Múltkor elkapott a tervezgetés lendülete, és pár befotózott linóprintből összedobtam egy pólót, amit felvehetek majd az egyik közelgő koncertre (továbbra is le vagyok döbbenve, hogy mennyivel használhatóbb lesz a fotó, ha az iphone-t használom, az egyetlen aprócska probléma csak az, hogy ez továbbra is B. telefonja, és már kezdek vele az agyára menni... de egyre komolyabban gondolkodok rajta, hogy tényleg kellene egy saját), aztán ma délelőtt végigfutottam azt art journal-oldalakat olyan szemmel, hogy melyik működhetne esetleg ilyen formában is, ha a tesztpóló jól sikerülne (és az első pár mosást is kibírja).
Lett egy szép hosszú listám, csak ott akadtam el velük, hogy a Canva nem szedi le róluk olyan jól a hátteret, mint a linóprintekről (mondjuk kuszábbak is a határaik, ez tény), lehet, hogy azt kézzel kell majd csinálnom, ami elég fájdalmasnak tűnik... de ha használható lenne a végeredmény, újra tudnék mintás pólókat hordani! Régebben valahogy egy sima H&M-be vagy Pull&Bear-be besétálva is olyan jókat lehetett kapni, mostanában viszont sehol semmi vállalható...

Fun stuff, whatever

Február óta ez az első hónap, hogy B.-vel mindketten teljes fizetést kaptunk... mondjuk költeni még nem mertem belőle (azt hiszem, egy kicsit túlbonyolítom ezt az egyéni vállalkozó-témát magamnak, most megkérdeztem minden kis hülyeséget a könyvelőtől, és csak majd ha válaszolt, akkor kezdem a pénzszórást... ), de tervek már vannak a hétvégére, utána pedig el kell kezdenünk kialakítani egy új rendszert (oké, remélhetőleg ez főleg annyi különbséget fog jelenteni, hogy végre elkezd rendesen gyűlni a félretett pénzünk, meg kicsit többet tudunk elmászkálni, de akkor is).

A Heartstopper-t (sorozatként) nem szerettem meg annyira, de most eléggé belemerültem egy másik Alice Oseman-(hangos)könyvbe, a Loveless-be, és ami még meglepőbb, hogy a főszereplő aro-ace lány fejében lenni mennyire hasonló volt ahhoz, ahogy tizenévesen a pasizást mint olyat megéltem (elméletben nagyon szerettem volna A Tökéletes Szerelmi Történet része lenni, gyakorlatban meg legszívesebben elmenekültem volna, ha történt bármi is. Azt hittem, ez csak azért van, mert zárkózott/fura/éretlen vagyok, velem nem stimmel valami, és ha jobban próbálkoznék, jobban bele tudnék simulni a "normálisba"... Az még mostanáig is stimmel, hogy csak ránézésre, ismeretlenül senkit se érzek vonzónak vagy szexinek- objektíven talán el tudom dönteni, ki milyen kategóriába tartozik, de *érezni* nem érzek semmit).