Blogvember - 28 (és zene)

Van egy céges Slack-csatorna arról is, hogy ki milyen zenére van rákattanva éppen, de csak nagyon ritkán küld bele bárki bármit, és még ritkábban reagál valaki rá, szóval viszonylag gyorsan elcsendesedett, de tegnap meghallgattam a  dalt, amit a projektmenedzser dobott be (neki egyébként már bizonyítottan jó az ízlése, ha egyszer nem linkelte volna, akkor most nem ismerném az egyik kedvenc filmzene-albumomat) és nem csak hogy szinte az egész album tetszik, de a Spotify szuper asszociációkat mutatott ma reggel ebből kiindulva, végre kicsit frissülnek a szokásos köreim!

Tegnap egyébként kijött a Spotify wrapped, és most még kicsit meglepőbb volt, mint általában szokott lenni - igen, nyáron volt egy Foo Fighters-centrikus időszakom az új albumuk miatt, de nem gondoltam volna, hogy ez annyira sokat jelentett, hogy ők az idei top együttesem, arra pedig nem is nagyon emlékszem, hogy a második helyezett Linkin Parkot futáson kívül egyáltalán mikor vettem elő (oké, amúgy lehetnék hipszter és mondhatnám, hogy a bakelitlemezeimet nem számolja, és ez torzítja a végeredményt... mostanában annyira sokat nem hallgattam őket, de az simán lehet, hogy a Platon és a Carson Coma is emiatt maradt ki/csúszott lejjebb). A három legtöbbet hallgatott dal viszont elég jól leírja a mostani időszakot:

Blogvember - 27

Akármilyen klassz is a blogvember, azért már várom a végét... másrészt viszont jó lenne idén megint belevágni a December Daily-be, ami azt jelentené, hogy art journal-szempontból nem túl sok minden változna (... és lenne egy jó indokom megvenni a zöld füzetet). Minimalistára tervezzük a karácsonyt, és a csillogó ünnepi időszaknál most kicsit jobban várom az azt megelőző nyugis, rutinszerű hétköznapokat, de ezzel együtt is biztos lenne mit megörökíteni (a korábbi években is azt hittem, hogy  a decemberi napok többsége semmi különös, de ettől még nagyon jó pár évvel később visszanézni rá). 

Kezd kicsit kezelhetetlenné válni a reggeli rutinom, de tegnap sikerült majdnem tökéletesen reprodukálni az egyik kedvenc BBQ-éttermünk legjobb fogásait (pulled pork, mustáros krumplisaláta, amit most először csináltam, és ráfér némi finomhangolás, de mint kiderült, a hűtőben töltött éjszaka a recept legfontosabb hozzávalója; és frissen sült kovászos-teljes kiőrlésű pita). Az elmúlt hónap(ok) káoszában elengedtük az ebédfőzést, és vagy mirelitet ettünk, vagy rendeltünk valamit (szerencse, hogy B. kap egy komolyabb összeget a SZÉP-kártyájára, de mostanában egyre gyorsabban és gyorsabban elfogy), és ehhez képest most az extra munkával együtt is jól esik valami finomat megtervezni és el is készíteni. 

Blogvember - 26

 

Ezt az oldalt nagyon szerettem összerakni (a központi képek még egy finn napilapból vannak). 

Tegnap végre legyőztem a kovászos sütéstől való félelmem, és megcsináltam nagyjából ezt a zsömlét- nem lett tökéletes, de így is nagyon finom, és csak közepesen volt sok munka vele. 

B. ma hivatalosan is visszamondta Bécset (és igazából fogalmam sincs, hogy ez most egy jó döntés volt-e, majd hosszabb távon kiderül).

I whisper through the screen

 

Jay Mantri, Unsplash

Ha valakinek egy olyan együttest kellene mutatnom, aminek a zenéje a leginkább jellemző rám (nem az ízlésemre vagy a zenei irányzatra, amit amúgy szeretek, hanem egyszerűen a lényege valahogy olyan, mint amilyennek magam gondolom), akkor az egyértelműen a War on Drugs lenne.

Még mindig nulla karácsonyi hangulatotom van (és semmit nem készültünk rá, egyedül a 24-25-26 programja állt össze, és szerencsére az én oldalamon nem nagyon kell ajándékot venni, mert egy közös nyaralást adunk egymásnak), de arra már rájöttem, hogy a színtiszta fenyőtűillat az, amitől a leginkább felidéződik a gyerekkori varázslat. Mióta Pestre költöztünk, műfenyőnk van, és általában nem sikerül olyan fenyőgallyat venni, aminek tényleg erős illata lenne, de most ez az illatgyertya sokat segít.

Úgy néz ki, mostanra nem csak tudatosan, de érzelmileg is sikerült meghoznunk a döntést Béccsel kapcsolatban- az már a nulladik pillanattól egyértelmű volt, hogy ez egy kompromisszum lenne, csak mostanra tisztult le az, hogy milyen pontokon férne vagy nem fér bele. Nehezíti a helyzetet, hogy mostanra mindkettőnkben nagyon erős a "végre lépjünk már" érzése, de a fizetésünk kevesebb lenne, mint ami kényelmesen elég (pontosabban összesen kicsit többet keresnénk, és sokkal többet adóznánk), B.-nek még több energiáját vinné el az ügyelés, pedig már így is nagyon le van merülve, és ami a legfontosabb, nem lenne túl könnyű ott másik állást találni, ha ezek nem válnak be hosszabb távon, a mostanihoz képest 3-4-szeres árú albérletet viszont egy évre kellene kivenni.

Az egyértelmű, hogy most, miután kifújtuk és leporoltuk magunkat, kicsit tudatosabban meg kell terveznünk a következő lépéseket, de most hiába ástam elő ezeket az egyébként klassznak tűnő táblázatokat és módszereket, belekezdeni se bírtam. Szeretnék az lenni, aki logikusan összeszedett pro/kontra listák alapján tervezi az életét, de eddig még csak fordítva működött: ha igazán tudom, hogy mit szeretnék, akkor el tudom érni, úgy is, ha elsőre egyáltalán nem hangzik könnyűnek vagy megvalósíthatónak.

Blogvember - 25

Nem mintha mostanra minden kisimult volna, de azt hiszem, egy nagy lépéssel már közelebb vagyunk hozzá.

Blogvember - 24 (Zebegény)

 

 

Blogvember - 23 (too much too fast)

 

... és a háttérzene hozzá.

Szóval, mostanában éppen három elég nagy horderejű esemény történik/történt egyszerre: 

- nem tudom már, hogy mennyit és mennyire konkrétan írtam erről, de még október legvégén volt egy elég nyomasztó és drámai "teljesítsetek jobban, ha a cég nem húzza be a nagy ügyfeleit, és lehetőleg minél hamarabb, az a ti hibátok"-meeting (és ráaádásul ez az üzenet nem is legfelülről jött, hanem a közvetlen felettesektől... oké, startup, szóval ez konkrétan két szintet jelent, ennél több nincs is, de akkor se mindegy), ami után irracionálisan szorongani kezdtem, sokkal durvábban, mint ami amúgy a szintén elég rossz helyzet alapján indokolt lett volna. Másfél héttel ez után volt egy közvetlen beszélgetésem a főnökömmel, ami után egy kicsit jobban kaptam levegőt (plusz úgy nézett ki, tőlünk függetlenül is jól alakul a nagy ügyfél-történet)

- múlt szerdán nagy nehezen eljutottam egy szűrővizsgálatra, amit amúgy úgy kellett kikönyörögni, mert 35 éves kor alatt nem annyira indokolt/ajánlott ... és múlt csütörtökön jött az e-mail, hogy találtak valamit, kell egy második kör

- és közben B. a próbahetét töltötte a munkahelye bécsi irodájának a csapatában, és pénteken azt mondták neki, hogy várják a fizuigényét, és utána tulajdonképpen mehet is át