Final one

 

... csak hogy az utolsó blogvember-bejegyzéshez is legyen art journal :)

Egyébként hiányozni fog a blogvember (inkább olvasói, mint résztvevői szempontból, klassz volt ennyi friss blogbejegyzést találni nap mint nap, pls írjatok decemberben is), a Száraz November már kevésbé, bár azért nem fogom fröccsel indítani a holnapi reggelit, főleg mert utána vonatozunk vissza Pestre... nagyrészt az tartja bennem a lelket, hogy hétfőn se kell még dolgoznom, és visszatöltődhetek (de amúgy nem volt rossz a családlátogatás, a lassan 3 éves keresztlányunk extra cuki, de mindkettőnknek kb egy délután a kisgyerekkel töltött limitje).

Boundaries

 

Tegnap végre összeállt, hogy pontosan hogy fog kinézni a karácsonyi szünetem (két nap szabit csak később tudtam hozzáadni a rendszerben, és így nem voltam benne biztos, hogy 27-én, amikorra B. családja a nagy karácsonyi közös ebédet szervezte, nem kell-e majd dolgoznom... de úgy néz ki, hogy nem, lesz ott másfél hétnyi egybefüggő szabadságom, amit már nagyon-nagyon várok), és szerencsére a jövő hétfőt is ki tudtam venni, ami szuper, mert az egész hétvégét B. családjáéknál töltjük majd Debrecenben, és 100%, hogy utána rám fog férni a pihenés.
Ami elvileg csak egy sima, nyugis, hétköznapi családlátogatásnak indult, már öt ponton megcsavarodott azóta, de B. szépen kézben tartotta a helyzetet, és bár ő azért stresszelt emiatt, de azért sikerült elérnie, hogy maradjon az eredeti terv, és ne kelljen még extra köröket hozzáadni (és aztán utólag kielemezte az egészet a gondolatnaplójában, nagyon büszke vagyok rá :)

Nagyon durva, hogy két nap múlva már december, egyelőre se adventi koszorúnk, se adventi naptárunk nincs, viszont a karácsonyi ajándékok listája már legalább összeállt, csak rá kell szánni pár napot a rendelésre/vásárlásra. Egyébként pedig a karácsony előtti két hét tele lesz klassz programokkal (szabadulószoba, pizzázás, Platon-koncert, Jurij-búcsúkoncert), szóval ha kibírtuk ezt a hétvégét, kezdődhet a hangolódás.

Quick one

 

Julie Johnson, Unsplash

Még mindig keresgélem, hogy a vezetésnek hol van a legjobb helye egy munkanapba ékelve- délután 5-től teljesen jó volt, amíg nem sötétedett ilyen korán, de ha nap közben megyek (mint ahogy ma is), az azzal jár, hogy legalább 8-ig dolgozok, behozva a kieső órákat, estére már teljesen használhatatlan vagyok, és másnap nagyon fájdalmas 9-kor odaülni a gép elé... (viszont a vezetésnek nagyon jót tesz, hogy jobban tudok koncentrálni, érzem a fejlődést, bár azt még elég nehezen tudnám megtippelni, mikor leszek vizsgakész állapotban). Szóval, ma viszonylag sokat mentem 40 felett, parkoltam, sávot váltottam, és elképesztően fáradt vagyok.

Nincs önuralmam, úgyhogy az első számfestő kép befejezése után rögtön belevágtam a másodikba, és ez most sokkal jobb élmény- jobb minőségűnek tűnnek a festékek (pedig pont ugyanonnan rendeltem), jobban bízok magamban, és sokkal könnyebben bele tudok merülni (persze ma nem volt rá annyi időm, mint szerettem volna, de majd holnap...)

walking slowly

 

Sam Di Risio, Unsplash

Erősen kezdődött a mai nap, terápiával és egy nagyon mélyre menő helyzettel, de aztán délutánra talán sikerült annyi War On Drugs-t hallgatni, ami helyrehozott (szerencsére nem volt ma meetingem, maradhattam a saját puha takarós, biztonságos buborékomban); a számfestős kép pedig 99.9%-ban kész, és csak azért nem kezdtem el a következőt, mert akkor este biztosan nem tudnám rávenni magam az indulásra (így is épp elég nehéz, amennyire érzem, hogy jót tesznek a hét közbeni, munka utáni programok, annyira fájdalmas már sötétben menni valahová, akkor is késő estének hat, amikor még csak 5 körül jár az idő).

hiányod utánad elviszem

 

Ünnepélyesen megfogadtam ébredéskor, hogy márpedig ezt a munkahetet jól fogom indítani, nyugis és fókuszált és lazán vett lesz a nap - erre a Chrome eltüntette az összes munkahellyel kapcsolatos böngészési előzményt, kiegészítőt és minden egyéb információt, és csak miután nagy nehezen visszaállítottam a nagy részét, találtam meg azt a profilt, amit használok (és amit teljesen ugyanúgy hívnak, mint az üreset, amivel indítottam, csak valamiért mégis egy másiknak számít). 

Az egyébként sokat segít a lelkesedés fenntartásában, hogy kivételesen hét közbenre is szerveztem programot, bár az éttermi vacsi nagyjából az első és egyetlen dolog eddig, ami komolyan veszélyezteti a spontán kezdődött, ígéretesen alakuló Száraz Novemberemet - most kivételesen nem is szociális szempontból lesz fura, csak vannak étkezések, amikhez tökéletesen passzol egy-két pohár bor, és ez is olyan lenne (és akármilyen jók is a koktélok, egyszerre cukormentes és alkoholmentes opciót találni nagyjából lehetetlen). Mostanában egyébként a kombuchát próbálgattam pár helyen, ahová beültem (bár az cukor-szempontból tud necces lenni), de vagy házi és túlárazott, vagy dobozos és üdítő-szerű... 

Photo diary

 

(szöveg innen, egyébként a legújabb évadnyi Dalfutár is egész jó lett, bár nincsenek közte olyan instant kedvencek, mint a Kör vagy az Odd One Out)

Úgy döntöttem, hogy a mai napomat képekkel dokumentálom, csak hogy legyen valami érdekes is a mindennap-blogolásban:

one step at a time

 

redcharlie, Unsplash

Tegnap megtörtént Az Esemény, amire egész héten készültem (az előzetes aggódáshoz képest teljesen jól alakult, és még egy tétel felkerülhet az "életemben először csináltam valamit"-listára), most kezdhetem szép lassan visszaépíteni a mindennapi dolgokat. Az elmúlt pár napban például nem jutottam le az ebéd utáni sétámra, és már hiányzott, úgyhogy ma mentem egy kört a novemberi napsütésben (nagyon fura volt a háttérben a frissen nyitott, még kicsit üres karácsonyi vásár, még mindig nem igazán érzem, hogy mennyire közel vagyunk a decemberhez), úgy tűnik, ez az új szokás viszonylag gyorsan beépült.
Az Esemény miatt nem nagyon terveztem semmit a hétvégére, csak szerettem volna minél kevesebbet itthon ülni, bár arra nem számítottam, hogy kódolni fogok:  B.-nek szüksége volt frontendes segítségre a hobbiprojektjéhez, úgyhogy miután nagy nehezen találtunk a környéken egy kávézót szabad asztallal, több, mint egy órán át raktam össze egy weboldal alapjait, és még élveztem is, hogy a munkától teljesen függetlenül, szabadon csinálhatok valami sokkal kevésbé bonyolultat (őszintén nem tudnám megmondani, hogy a munkahelyemen mikor volt utoljára olyan feladatom, amit szerettem). Egyébként pedig várnak az utolsó simítások a számfestős képen, mióta az arc összeállt, kezdem elhinni, hogy jó lehet a végeredmény, és azt hiszem, már csak pár órányira vagyok a befejezéstől (... aztán kezdhetem is a következőt).