Vannak ilyen napok, amikor hiába csinálom azokat a dolgokat, amik máskor működni szoktak, hiányzik valami, amitől tényleg jó lehetne. Időben kelés pipa, futás pipa, kreatívkodós délelőtt-délután pipa, és mégis... semmi. A futás vége felé volt kb. egy perc, amikor pont jó volt a tempó, gyönyörű zöld körülöttem minden és motiváló a zene, de ahogy befejeztem a kört, el is múlt a flow, és visszatért a nyűglődés.
Csak gépiesen haladok a teendőlistával, akkor is, ha ez most egy olyan teendőlista, aminek mindegyik tétele teljesen opcionális, és csak rajtam múlik. Lehet, hogy az a baj, hogy olyasmiket próbálok leporolni, amiket hanyagoltam egy ideig (futni teljesen elfelejtettem, most még rosszabb, mint amikor március elején kezdtem újra; a linómetszés pedig még mindig kicsit a fekete mágia-kategória, néha minden sikerül, néha a legegyszerűbb minta sem, és csak nagyon minimálisan múlik rajtam), és ki kell bírnom, amíg vissza nem rázódok... Lassan eljön az a pont, amikor elengedem az egészet, és majd holnap újrapróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése