Véget ért a sztrájk, visszatértem a Connections-höz meg a hülye kategóriákhoz... és hát könnyebb az nem lett. Valahol talán romantikus is, hogy mennyire összhangban van a mentális egészségünk B.-vel, én szorongok délelőtt, ő pánikol este (és továbbra is vissza-visszakanyarodok az idei évem kedvenc témájára, vajon mennyire kell rosszul lennem ahhoz, hogy elégnek érezzem a gyógyszerhez? kinek a jóváhagyására lenne szükségem hozzá...? legalább a terápiával jól haladunk, de amilyen az elmúlt hetem volt, megint nem vagyok biztos benne, hogy ez önmagában elég lesz), és az éjszakát egy áramszünet kerekíti le, hogy reggel ne legyen se villany, se kávé (igen, felnőtt voltam, hívtam szerelőt, és többé-kevésbé megoldódott, de nem esett jól így kezdeni egy olyan napot, ahol vár még egy munkahelyi beszélgetés, amitől tartok, délután pedig egy vezetés három hét kihagyás után...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése